Az ismeretségi körben van egy dekoratív, okos hölgy, akit ismerünk 20 éve. Az egyik haverom élettársa volt. Utána próbálkozott számos férfival, társaságon belül és azon kívül. Hosszútávot tekintve, kevés sikerrel. Mivel mentek az évek és a korabeli lányok lassan férjhez mentek, gyereket szültek, egyre kétségbeesetten ment a férfikeresés, csak hát az igények azok irreálisak voltak (~10-15 pontos lista, az igények leadása nélkül). Aztán elköltözött Budapestre, a munkahelyén találkozott egy eredendően, gyerekkora óta leszbikus hölggyel. Kis idő múlva "kiderült", ő is leszbikus, ez eddig miért is nem jutott eszébe. Kb. ez akkortájt történt 3-4 éve, akkor ez az LMBT téma a csapból is folyt. A párt mindenki elfogadta, éldegéltek is együtt nagy szerelemben egy párként, mire kisütötte, hogy ő (már) nem is leszbikus, a répát szereti. Azért erről mindenkinek volt egy véleménye. Természetesen, elsősorban az, hogy az éppen aktuális divat hatására, illetve a saját sikertelensége és a barátok/családja miatt sodródott ebbe az irányba. Miután már sehol nem volt újdonság, hogy ő leszbikus, annyira már érdekes sem volt, kiderült, hogy már ő sem az.
A sztoriban talán a másik hölgyet lehetett sajnálni jobban, mert ő beleélte magát ebbe az egészbe elég rendesen.