A 3D nyomtatás túl van hypeolva. Az igény erre a technológiára jóval kisebb, mint ahányan megvették a gépeket. Emiatt legtöbb nyomtatós ezt akarja kompenzálni azzal, hogy masszívan túlárazza a munkáját.
Nyugi ez nem újdonság, a nagyformátumú nyomtatáson át a fólivágáson keresztül, a polónyomásig ezt már láttuk egypárszor. A 6k HUF-os kilónkénti szál ár, kínából 25 kilós spulniban behozatva, kilónként 3k HUFba fáj. Aki ebből akar élni, abban legyen annyi becsület, hogy akkor már nem 25 dekás és kilós spulnival baszakszik. Hasonlóképp, ne zacskónként vegye a szinter port és ne literenként a gyantát.
A SLS post processingnél csak akkor kell az UV utánkezelés, ha utólagos műgyanta bemártás vagy szórás van. SLS termékeknél nincs szupport mert a nem szinterezett por ami a szupportot adja. A nyomtatás elkészülte után ez a felesleges por kirázható, kifújható. SLSnél ritka az utólagos mosás, mert a nyíltcellás, magas pororzitású szerkezet miatt a modell felveszi a folyadékot ami utána hosszadalmas szárítást igényel. Amennyiben zártcellás, vagy tömör felületre van igény akkor jöhet az UVre kötő gyantával történő bemerítés+vákuumozás, vagy a lakkozás.
SLSnél egy réteg felrajzolása kb. olyan sebességű, mint az adott réteg lézervágása. 10 másodperces nagyságrendű. A DLP, LCD vagy UV lézer alapú gyantanyomtatóknál a rétegkialakítás lassabb.
De egyik gépnél sem kell a kezelőnek folyamatosan támaszatni a szekrényt, emiatt a nyomtatási időre teljes munkadíjat felszámolni pöttyet pofátlanság.