Engem úgy tanítottak/szocializáltak, hogy máséra jobban kell vigyázni, mint a sajátunkra. Egy kapcsolót kb úgy lehet eltörni, hogy ököllel beleütsz. A padlólapból úgy lehet kipattintani egy kis darabot mélyen, hogy valamit a földhöz vágsz. Sorolhatnám tovább.
Amikor valaki az érzelmeit kizárólag törés-zúzással tudja kifejezni, akkor az nem ember, hanem egy állat. Egy pondró. Engem meglep, hogy többen ezzel a fasszal éreznek itt együtt. Gondolom ez azért lehet, mert valamilyen szinten bántja a lelküket, hogy ő maguk fizetnek a lakhatásukért valakinek, és ezt igazságtalannak látják. A világ ilyen, nincsenek benne ingyen olyan javak amelynek az árát más megfizeti. Ha az illető nem akarja kifizetni a saját fogyasztását/károkozását akkor az egy élősködő pondró. Akkor is az, ha nektek ez nem tetszik. A véleményetek nem módosítja a valóságot. És igen, ez esemény után ébredtem rá, hogy ezzel a társadalmi réteggel semmilyen kapcsolatot nem kívánok fenntartani. Szívem joga.
Javaslatodra nem gondolom, hogy szükségem van. Nem sajnálok magamtól semmit. Max okosan költök. Ha valami számomra nem érték arra nem költök. Vannak emberek akiknek önmaguk a legfontosabb és vannak akiknek a szerettei. Én az utóbbihoz tartozom.
Ps.: Ha még mindig nem értitek, hogy miért volt egy pondró az illető és a pondrót magatokra veszitek, akkor biztosan igazatok van. Ti jobban ismeritek magatokat, mint én titeket.