A valóságtól elrugaszkodva és leegyszerűsítve leírom, mi történt: az oroszok egyoldalú szerződésmódosítást hajtottak végre, és az ukránok beperelhetik az oroszokat, vagy elfogadhatják, hogy ismét lehet atomfegyverük (de ebbe az USA-nak és az Egyesült Királyságnak még lehet beleszólása...).
Az ukránok igazából semmit nem tudnak csinálni, mert nincs semmijük, és nincs mire hivatkozniuk sem. Aláírtak egy szerződést, melyben garanciát kaptak az ország területi egységére, és megígérték nekik, hogy nem támadják őket atomfegyverrel (utóbbi ma már inkább vicc kategória, hiszen élesben szokásosan nem harcolnak atomfegyverekkel). Nyilván minden pénzügyi és egyéb támogatás és lehetőség függött attól, hogy Ukrajna leszereli-e az atomfegyvereit. Ukrajna választhatott az atomfegyverek megtartása plusz az ország ellehetetlenülése, vagy az atomfegyverek leszerelése között.
Aztán az ukránoknak volt húsz évük, hogy az ország területeit, és az ott élő embereket összetartó egységgé kovácsolják. Nem sikerült. Nem az ukránok egymaguk baszták el, de az tény, hogy sok feladat megoldatlan maradt, sok lehetőség a semmibe veszett. Lényegében mindegy, kinek a hibája, hiszen senkin nem lehet behajtani, illetve Ukrajna állapota maga a büntetés az elkövetett hibákért.
Nem tudtak olyan országot építeni, melyben pl. az orosz kisebbség tagjai igazán megszerették volna Ukrajnát. Egész Ukrajnát, az országot, az embereket, a hétköznapokat, az ünnepnapokat, a perspektívákat, a rendszert, nem pedig azt a kis területet, ahol az életük nagy részét leélik. Az orosz kisebbség egy része nem Ukrajnát szereti otthonaként, hanem azt a tájat, ahol él, és azokat az embereket (oroszokat, ukránokat, bárkit), akik vele együtt ugyanott élnek.
Semmilyen, ember által írt nemzetközi jog nem képes ellenállni az erőnek, amely azelőtt jelent meg az emberben, mielőtt megtanult volna írni. A Földön élet zajlik, az idő és az erőforrások végesek, és soha semmiféle egyezmény nem fog sokáig természetellenesen fenntartani egy gyenge-, önmagát egységbe vonni, fejleszteni és megvédeni képtelen közösséget, országot. Főleg, ha az egy értékes kincsekkel rendelkező területet birtokol.
Ha Magyarország nagyon legyengülne, az osztrákok, a szlovákok, a románok és a többiek nem csak orvosokat, takarókat és élelmet küldenének ide, hanem üzletembereket is, akik felvásárolják az országot. Ez a realitás, nem az a sok aberrált faszság, amiket rendszeresen összerinyálsz, mint egy rózsaszín bugyiban táncikáló bedrogozott rabszolga prosti.