Azért parttalanok ezek a viták, mert nem létezik az igazság, amit kerestek. Egyik oldal véleménye se különb vagy magasabb rendű a másikénál.
Szerintem abban van a megoldás kulcsa, hogy többféle embertípus van. Valamelyik jól definiált keretek között érzik jól magát, míg a másik szeret lazábban hozzáállni a dolgokhoz, és maga kitapasztalni az irányokat, határokat. Alapvetően egyikkel sincs semmi gond. Jól megférnek egymás mellett, amíg egészséges a működés.
Mindkét megközelítésnek léteznek azonban degenerált, túltolt formái. Ilyenkor a degeneráltsággal van a gond, nem az alaptézisekkel.
Egy kedves professzorom mondta gyakran: érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy ha a másik helyében lennénk, lehet, hogy mi is hasonlóan vélekednénk, gondolkodnánk, cselekednénk. Nem azt kellene állandóan firtatni, kinek a megközelítése helyesebb (valamilyen önkényesen választott skálán). Sokkal érdekesebb megérteni, miért gondolkodik úgy a másik, ahogy. (Nem, általában nem azért, mert hülye vagy bunkó.)