Érdekes, nekem sikerül leszarni ezt az egész diskurzust és kimaradni belőle.
Legfeljebb mosolygok, és nézem a szánalmas vergődésüket.
Egyébként én mindig szabadságpárti beállítottságú voltam; az az elvem, hogy mindenki hadd döntsön a saját életéről és sorsáról a lehető legnagyobb mértékben, amivel még nem sérti mások szabadságát. Semmi ne legyen kötelező, és ne mások mondják meg, hogyan volna ildomos élnem vagy gondolkodnom.
Amit nagyon szomorúan konstatálok: akik ma liberálisoknak nevezik magukat, azok elárulták a szabadságot és valami számomra érthetetlen kulturális ámokfutásba kezdtek. A szabadság és elfogadás ugyanis nem ezt jelenti.
Bízom benne, hogy ez is le fog csengeni. Abban viszont nem hiszek, hogy ebből a republikánus/konzervatív/fasiszta irány lenne a kiút. A megoldást nem ezen a síkon kell keresni, mert ezek csak tünetek, nem a probléma valódi forrásai.