Ha nem szereti Hitler beszédeit, attól még nem lesz látens náci.
A látens náciságot az jelezné, ha állandóan ezen lovagolna, olyankor is, amikor senki nem emlegette Hitlert és egyáltalán, teljesen lineárisan független volt az eredeti téma. Mivel belülről gyötri egy diszkomfort érzet, a kognitív disszonanciáját akarja redukálni a véleménye állandóan ismétlődő, mélyen átélt propagálásával.
Ugyanígy, attól, hogy nem szereti valaki a homó propagandát, még nem kell kényszert éreznie egyfajta ellen-propaganda folytatására. Simán le is szarhatja az ember.
Viszont aki látens, azt nyilvánvalóan kényelmetlenül érinti, hogy ennyiszer jön szembe a téma, amire legszívesebben nem is gondolna. Így muszáj redukálnia a kognitív disszonanciáját, állandó homofób fröcsögéssel.
Remélem sikerült rávilágítanom a különbségre.
A woke intoleranciáról meg annyit, hogy sokkal durvább, mint a hagyományos, konzervatív intolerancia.
Van egy kollégám, aki rendkívül toleráns. Egy dolgot nem tud kibaszottul elviselni: ha valaki nem legalább annyira toleráns, mint ő. Ilyenkor gyűlölködésbe csapva kifordul önmagából.
Szerintem egyszerűen ki is lehet maradni ezekből a diskurzusokból. Pláne, ha valaki nem érzi érintettnek magát.