Közbeszben elvileg van use case meg tracking, csak oda kell adnod ugye az elején a fejlesztőcsapatnak, aki kitisztázza. A harc ott van, hogy előtte is legyen valami rendszered, mert a közbeszt ugye "akárki" megnyerheti, neked meg már eleve egy konzisztens követelményrendszerre kell azt kiírnod lehetőleg. Namost a domain expert az nem random van kiválasztva, de nem az a kiválasztási szempont, hogy szeresse az open source UML modellező eszközöket.
A miro meg a többi, persze, rajzeszköz, arra jó, hogy felszórd a modell egy diagrammját. Általában kiegészítik mindenféle excelek, meg wiki-rendszerek (confluence, notion, redmine, mi-hol-mi). Rosszabb esetben egy rakás word sharepointon valami sablonban, aztán győzd őket összefésülni. Még rosszabb esetben oda van nyögve a jogszabálylista, "kell egy olyan rendszer ami teljesíti ezeket az EU-s jogszabályokat", és ha van valami a magyar jogalkotásnál is kaotikusabb szövegeket tud eredményezni, azok a mindenféle nemzetközi bizottságok.
Persze, mondhatod, hogy továbbtolod a felelősséget a fejlesztőre, mert nyilván aláíratsz vele egy papírt, hogy az ő programja be fogja tartani ezt és azt, csak nem mindegy, hogy a fejlesztés első hetén értette meg, mit kell csinálnia, vagy a második UAT-on esik le, és utána próbálja belenyomorítani a 90% kész rendszerbe azt, amit ha már amikor ajánlatot adott tud, akkor mindenkinek egyszerűbb az élete.
De itt azért miro-zok, mert felszórom a Teams meetingen, és mindenki érti. Áthúzom az excelben tartott modelljeimből a megfelelő sorokat, és voilá, post-itek lesznek belőle! utána a színek majd valamit jelenteni fognak, és össze tudjuk őket kötögetni. Hogy nem tudja, mikor használok szaggatott, mikor sima vonalat, mikor van rombusz az egyik végén, mikor van üres háromszög a másikon, nem baj, én tudok modellezni, majd én levezénylem, a lényeg az, hogy kapjak valami olyan anyagot, amit aztán amikor beírunk a műszaki leírásba, nem mondhatja senki hogy azért nem úgy lett mert nem értette, mit akarunk - és ezért UML.
Az egyetemen meg ne tanítsunk UML-t, ha egyszer az iparba kiesik, és ott lesz Béla, a PM, aki közgazdász, de hogy hol adtak neki közgazdasági diplomát az is rejtély, UML viszont tuti nem volt, meg Sanyi, nos Sanyi megbukott matekból, ezért csak a Testnevelési Egyetemre vették fel, utána végigtolt 20 évet mint tesitanár, de már annyira lementek a tanári reálbérek, és a mellékes se volt elég, hogy őszülő halántékkal elment valami fél éves programozó kurzusra, ami amúgy csak 2 hónap elmélet, 4 hónap "cégnél kint töltött gyakorlat", és ott is a Javascript, a Python, meg mi az hogy programozás egyáltalán volt a téma, és felvették mint junior (de egyetlen) frontend, mert 2000 javascript fejlesztő van az országban vele együtt, mellette Rudi a backendes, nos, Rudi a PHP fekete könyvből tanult programozni, ami ugyan 20 éve elavult, de ő még mindig ebből él, szóval ezek az emberek nem fognak neki MagicDraw modelleket mutogatni, és ha van is MagicDraw, max rajzprogramnak használják.
Tanítsunk helyette szemléletet, hogy dinamikus modell és statikus modell, hogy a statikus modell akkor most az invariánsokat ábrázolja, vagy egy pillanatfelvétel csak, stb. Tanulja meg, hogy milyen dolgokat nem keverünk, mi az amit nem találunk ki ex has, és mi az, amit le kell írni egy programozónak, hogy ne fussunk a pénzünk után amikor kiadja a kezéből.
Mert nem lesz körülötte, aki az UML-t lingua franca-ként beszélni fogja. Az UML-re irassa be a cég, mint a Cisco Certified Cisco Guy jellegű dolgokra.
Az inas módszerrel betanított BA/FA/rendszerszervező/rendszertervező generációkról ne is beszéljünk, komolyan, egyesek úgy tanulják, mint Homérosz előtt az irodalmat, az előd elődjének elődje tudta az UML-t (vagy a RUP-ot, vagy a Crystal-t, mindegy), és elmondta, mint a Kalevalát, aztán az illető ebből továbbadta azt, amit ő megértett, meg picit csavart egyet rajt, és így tovább, és a negyedik generáció, aki nyomokban még mindig a SzámAlk rendszerszervezői képzésének 80-as évekbeli kifejezéseit használja, de elvi szinten fogalma nincs róla mit miért csinál, így szoktuk.
Szóval alapvető kibernetikai ismereteket kéne tanítani.
De igen, az eclipse papyrus (meg úgy egyáltalán az egész eclipse univerzum) egy halál, mindig is az volt.
Ebben a világban nekem egy kollaboratív webes szerkesztőprogram kellene, ami mellesleg azt is elmagyarázza a delikvensnek, hogy amúgy hogyan kell, hogyan érdemes modellezni.
Lehet, alapítanom kéne rá egy startupot.
(Bocs a rantért, mindenkit nagyon szeretek, megértek, stb, csak én mondjuk 5 évig készültem modellezni, mert 19 évesen elhittem, hogy ez a mérnök-informatika, hogy itt van egy rakás ember, aki beszél UML-ül, és én csak megcsinálom a fejlesztőknek a modellt, ők pedig lefejlesztik az adott nyelven. Nem ez.)