Ez így van, de nem kötelező, csak puszta konvenció. Lehet akármilyen, akárhány karakteres paramétert egy, kettő, három, több vagy akár nulla kötőjellel, perjellel is megadni, ízlés és perverzió kérdése, hogy mire készítik fel a binárist vagy scriptet, pl. DOS-os meg Windows-ról jött Matyikból simán kinézem, hogy perjelet erőltetnek. De a legsztenderdebb valóban az, amit írsz, erre áll rá a legtöbb ember keze, rutinja, mindenki erre van rászocializálva. Valemenyire ez a sztenderd megoldás az elgépeléstől is véd, nehogy az legyen, hogy valaki egy kötőjel után egy hosszú paramétert akart begépelni, de rárángott a keze túl korán az Enter-re, erre csak egy karakteres paraméterrel futtatja a parancsot, és ez véletlen másik rövid (egy karakteres) paramétert eredményez, aminek más a hatása. Például script -remove, de csak script -r után véletlen futtatásra kerül, és nem minden szoftvernél van az, hogy a két paraméter ugyanaz (bár ez is ajánlott, hogy a hosszú paraméter első karaktere legyen a rövid paraméter), azaz nem garantált, pl. a példánál maradva --remove kapcsoló nem biztosan lesz azonos a -r kapcsolóval, ami pl. állhat recursive jelentésben is.