Egy konténerizált univerzális csomagformátum, ami minden disztrón tud működni. A Canonical találmánya, most ezt erőlteti Ubuntu-n, hogy már szinte egyik alkalmazás se a tárolókban lévő natív csomagokból települ, hanem ilyen konténerizált Snap formájában. Lényegében kicsit olyasmi, mint a Docker, hogy az alkalmazás a saját szeparált környezetében fut, és hozzá van csomagolva az összes függősége is, hogy ne ütközzön rendszerfüggőségekkel. Csak ennek ára van, mert az alkalmazás is bloatabb lesz, az az app, ami egyébként natívan foglalna 100 megát, az Snap-ban foglal 1 gigát, mivel hozzá van csomagolva minden, már csak azért is, hogy ha csomagfüggőség nem is probléma, de a verziófüggőség se legyen az.
Egyébként most mindenki hasonlót erőltet, a Red Hat ugyanez pepitában, csak ők a Flatpakkot nyomják, mint saját megoldást, de néhány disztró veszi át azt is, a Red Hat vonalon túl, pl. Mint, Elementarty, stb..
Eleinte ezek az univerzális csomagformátumok azt a célt szolgálták, hogy ha valami nincs meg a disztród tárolójában, és kezdő valaki, akkor ne kelljen forráskódból pörgetéssel kínlódni, meg kétes PPA-kat és egyebeket a rendszerhez hozzáadni, hanem telepít ilyen univerzális csomagokat. Arra a célra még el is ment, de most már kezdik túltolni, olyan alkalmazásoknál is erőltetik, amikből ott van a natív (sokszor frissebb) verzió a tárolókban. Gáz nagyon. Elég sok felhasználó menekül már ez elől. Hála az égnek még egyelőre minden disztróvonanol elkerülhető, de egy újabb bloat, amivel vigyázni kell.