Azért a jó dolgok nemdefiniálhatóságával kapcsolatban olvasgass egy kis Dawkinst. Teljesen jól definiálható, kialakul az evolúció és a társadalmi fejlődés során egy ösztön és egy szabályrendszer, hogy mi a jó; általában az, ami a faj életképességét, illetve a társadalom békéjét szolgálja. Ez sem "szellem" nélküli, csak tudom, hogy a "szellem" az a tudat, és az sem csak úgy van, mert beléd fújta az imaginary friend, hanem a tested (agyad) működése. Ebben az esetben az etika és a morál alapja az ész és az értelem, nem pedig valami képzeletbeli dologban való hit. Amint látod, nem a semmiből hozom ki. (Na nem mintha mindent, amit Nietzsche mond, készpénznek kellene vennem.)
A másik felére: ha nem a büntetéstől fél valaki, akkor miért lenne az a norma a jó és rosszra, amit "isten" annak lát? Az életben sem csak a törvénytelen a rossz, és a törvényes a jó, azért van a fejed és az erkölcsi érzéked, hogy ezen túllépj. Ha csak azért nem csinálsz rossz dolgokat, mert tilos, az pont ugyanez. Számomra az a magasabb rendű, ha azért nem csinálod, mert be tudod látni ésszel, hogy az nem jó.