Ha az élet után a semmi következik, akkor ha leásol igazán mélyre, egészen az alapokig akkor az értelme is a semmi. A nyugat deszakralizálásának az eredménye az ad hoc izmus tenger, mivel nincs fundamentum, azaz a semmi az alap, az élet értelemmel, erkölccsel és etikával feltöltése, sem lehetséges, ezt Nietzsche egészen jól felismerte. A materializmusnak még a lélek értelmezése is nehézséget jelent, a szellemet pedig tagadja, pedig szellem nélkül minden csak ösztönös érzelmi alapú, nincsen semmilyen szakrális rend, minden egyénnek mást jelent az etika és erkölcs, már jobb esetben, mert jelenleg ezek a fogalmak megszűnni látszanak.
A szellem nélküli élet örömszerzése az ösztönös vágyak kielégítése, ami nem jelent feltétlenül negatív eredményt, de ez állati szint (ez sem negatívan értelmezve), így, Isten nélkül, hogy mi tekintünk jónak egyénenként eltér, vágyak vezérelte, üres, semmi, ahogy fogalmaztad. A szakrális értékeket is a lelkünk szűrőjén keresztül kapjuk, ami miatt itt is lehetnek eltérések, de az irány, az alapok egységesek, az alap értékek ugyan azok.
A jó dolgok tétele a materializmusban nem értelmezhető, mert te magad döntöd el mi a jó, nincs morális igazodási pont, a semmihez nem lehet viszonyítani semmit. Ismét utalnék Nietzsche-re, ez a maximum amit a semmiből ki lehet hozni. A beszariság amit említesz egy teljes félreértelmezése a hitnek, olyan mint ha azt mondanád, hogy rettegésben töltöd az életed a büntetőt törvénykönyv és a bíróságok miatt, ez még viccnek is rossz.