Szerintem nincs ezen semmi szégyellni való. Mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb traumái, gyengeségei. Ez a legritkább esetben szokott patológiás lenni. Ettől nem ér kevesebbet az illető.
Erény viszont, ha az ember ismeri magát és a saját gyengeségeit, illetve megérti és elfogadja másokét (nem tekinti őket kevesebbnek vagy alacsonyabb rendűnek).
Ha még azt is fel tudja mérni, milyen fajta segítségre van szüksége a jobbá váláshoz, az különösen becsülendő.