( hajbazer | 2021. 05. 12., sze – 18:42 )

Milyen módon lehet tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy mit vásárolhat meg?

Bárhogy, de a lényeg az, hogy az első lépést a fogyasztó tegye meg azzal, hogy felmegy egy webáruházba vagy besétál egy boltba. Ott meglátja a kínálatot, beszél eladókkal és tájékozódik. Ezt is lehet akciótáblák, webshopban állandóan beúszó, idegesítő reklámfelugróablakok nélkül. Akinek szüksége van valamire, az el tud menni a boltba vagy fel tud keresni egy webshopot. Aki ezt nem teszi meg, annak nincs szüksége semmire és onnantól minden szempontból etikátlan bemanipulálni, hogy mégis szüksége legyen valamire, mert milliárdosék épp még millirádosabbak akarnak lenni.

ha valaki bemegy az üzletbe, és azt mondja, hogy ő porszívót szeretne, akkor szabad ajánlani?

Nem. Szabad megmutatni, merre vannak a porszívók. Ajánlani akkor szabad, ha erre kifejezetten megkér a vevő.

  • "Kérem, mutassa meg, merre találok olyan porszívót, amire van legalább 5 év garancia és nem fogyaszt többet 1500 wattnál" - ekkor az eladó megmutatja azokat a típusokat, melyekre igazak az elmondottak.
  • "Kérem, ajánljon nekem egy porszívót, amire van legalább 5 év garancia és nem fogyaszt többet 1500 wattnál" - ekkor az eladó szabadon (vagy a munkáltatója profitérdekében) ajánlhat, hiszen a vevő kifejezetten megkérte erre.

Vagy ha valaki azzal ront be, hogy ő termotéka es 25 kazánt szeretne vásárolni, mert a szomszédnak már 25 éve olyan van, szabad-e neki ajánlani modernebb, takarékosabb típust?

Ez egy érdekes kérdés. Ha egy mindkét féltől független szakértő mondjuk igazolni tudja a takarékosságot és a vevő hosszabb távú megtakarítását is a terméken, illetve a modernebb termék megvásárlása minden szempontból kevesebb környezetterheléssel jár (beleértve a szállítást és a legyártást), akkor szerintem igen. Itt a lényeg, hogy az ajánlás ne az üzlet profitérdekében történjen. Mert ugyebár a hatékonyabb kazánok drágábbak, a drágább termékeken pedig a százalékos árrés is nagyobb.

Viszont abban majdnem biztos vagyok, hogy a felhasználók 90%-ának gőze sincs róla, hogy milyen (verziójú) szoftvert futtat a készüléke, és hogy az esetleg miért baj.

Jelenleg a gyártók minél inkább törekednek arra, hogy a felhasználók 90%-ának ne is legyen gőze, hogy mit futtat, máskülönben az ipari méretekben elkövetett privacy-agyontaposás, mindenhova is követgetés, kétes és félreérhető adatvédelmi szabályzatok alapján megszerzett és ismeretlen harmadik feleknek eladott adatokból kevesebb lenne. A szoftvertámogatást nem feltétlenül biztonsági okokból kéne feltételül szabni, hanem azért, hogy lassítsa a szoftveres elavulást és invalidálja a "gyártó már nem támogatja, akkor mi sem" című idealizmust, ami mostanában nagyon népszerű a multiknál kényelmeskedő babzsákfejlesztők köreiben.

Amúgy miért pont 10 év? Ha nem csal az emlékezetem, pont te voltál a legjobban kiakadva, amikor a Microsoft 14 év után nyugdíjba küldte a Windows XP-t.

Azon, hogy az XP nem kap frissítéseket, én nem voltam és nem is vagyok kiakadva. A Microsoft arroganciáján, XP-ellenes FUD kampányán voltam. Korábban volt olyan időszak, amikor fel se raktam a frissítéseket. A nagyobb probléma az, hogy mások ezt ürügyként használják arra, hogy kivezessék az XP-támogatást vagy egy nagyságrenddel bloat-abb megoldásokhoz nyúljanak. Továbbá, számtalan esetben az XP-ről való átállás eszközkidobást, rosszabb esetben gépkidobást jelentett a hiányzó driverek miatt (nyomtatók, scannerek esetében főleg).

Ezzel csak egy bajom van: az "olcsó szarok" kiszorításával egy elég jelentős társadalmi rétegtől veszed el a lehetőséget, hogy legalább közelítsen egy bizonyos kényelmi szintet.

Na ez az, ami nem igaz, bár multiék bizonyára így próbálnák meg felhergelni ezeket a rétegeket, akiknek továbbra is lehetőségük van használtan vásárolni, az olcsó kínai szarnál jobb minőségű és tartósabb, még garanciális termékeket ahelyett, hogy az új™ termék jól megérdemelt™ illúzióját kergetik a reklámok által bemanipulált tudatállapotaikban.

Eddigi tapasztalataim szerint aki megteheti, az a drága szarjait is sűrűn cserélgeti, divatból.

Nos, ha az iPhone-ra kötelező 5 év garanciát és 10 év szoftvertámogatást kéne adni, akkor még drágább lenne, tehát sznobék ráérnének 2 évente cserélgetni. Másrészt, minden lecserélt iPhone mehet tovább kevésbé tehetős, kevésbé sznob rétegeknek úgy, hogy nem kell újra legyártani és 6000 km-ről idepöfögtetni.