De tudod telíteni (konkrétan ez a neve). Úgy hívják, hogy köd, majd eső. 100%-os relatív páratartalomnál nehezebb levegőt venni, szinte harapni lehet. Mindez azonos hőmérsékleten és nyomáson.
Akkor még messze nincs a tér telítve, csak nagyobb a parciális nyomása, mint amennyi az adott térben, adott hőmérsékleten gáznemű formában létezni tud, ilyenkor kezd kicsapódni folyadékcsepp formájában. Ezt tudja akkor is, ha nincs ott oxigén csak a víz ~2000 Pa parciális nyomása szobahőmérsékleten, ezért tud például alacsony nyomáson forrni a szobahőmérsékletű víz.
H2O-ban pedig az oxigén kötött, így se az égést nem táplálja, se te nem tudod a tüdőddel feldolgozni (nem jut be a véraramba).
És ez a levegő abszolút vagy a relatív páratartalomtól függ, véleményed szerint? Mert te relatív páratartalomra jellemző körülményekről beszélsz, holott a levegő abszolút páratartalma például jóval alacsonyabb egy téli ködben, mint egy nyári száraz időben. Tehát például egy 0 °C ködben 5 g / m3 a levegőben a víztartalom, egy 25 százalékos relatív páratartalmú száraz meleg 35 °C nyáron meg 10g / m3. Melyik esetben lesz nehezebb lélegezni?
A cseppfolyós levegőnek pedig nincs köze a vízpárával telített levegőhöz. A vízpárával telített levegő könnyebb is, hiszen az oxigén nehéz, míg a hidrogén és a nitrogén könnyű.
Csak tankönyvi azonos nyomású állapotban könnyebb, egyéb valós esetben ugyanannyi oxigén van benne, mert nem változik az oxigén parciális nyomása, a vízpárával telített levegő pont a vízpára a súlyával nehezebb, a nyomásához hozzáadódik a víz parciális nyomása. De: az oxigén ilyenkor nem akar kifelé menni, mert kinn ugyanannyi a parciális nyomása, a vízpára viszont általában szeretne mozogni alacsonyabb parciális nyomású helyek felé.