Viszont éppen az a nagy előnye, hogy nem kell attól tartani, hogy épp elzárt állapotban merül le benne az elem, és fagyna csonttá az adott csukott ajtós szobában a radiátor.
A másik, ami szinte soha senki vesz figyelembe, hogy ezek a finommechanikával megáldott termosztatikus szelepek (és pláne a fröccsöntött motoros cuccok) nem a nagymamánál látott vízcsapos, öntöttvas radiátoros, vascsövezésű rendszerrel megfeleltethető készülékek, és ezeknél legkésőbb 7 évente (főleg, ha különböző fémeket kevertek a rendszerben -> vas radiátor, réz csövezés) teljes rendszermosást igényelnek.
Nem azért nem nyomja be, mert úgy van tervezve, hanem azért, mert már annyi trutyi van a rendszerben, hogy nem bírja a rugó/bimetal benyomni, vagy ha egyszer benyomta beragad, és a rugó nem bírja kilökni!
(ráadásul a motoros okosszelepek még gyengébbek is mint a mechanikai termoszelepek)
Egy rokonomnál ez egészen odáig fajult, hogy a 12 radiátorából, már csak 3 fűtött, ráadásul nála, egy szerencsés véletlen folytán, kizárólag rézből van a hőleadó rész, (réz a csövezés, réz a radiátor vízzel érintkező része), egyedül a kazán van más fémből (acél, még nem kondenzációs)), egy "házi" rendszermosás (bő csapvízzel a rendszer, majd a leszedett a radiátorok slaggal az udvaron, a problémásabb szelepek pedig leszedve, fülpiszkáló+kiscsipesszel csap alatt mosdatva) után ismét tökéletesen zárnak a termofejes (ráadásul minőségibb, danfoss) szelepek is.
Az egy marhaság, hogy a bimetall ne lenne képes "rendesen" elzárni a pöcköt, mosás után tesztelve, a gyártói adatlapján megengedett 12bar helyett, csak a csapvíz 5bar-os nyomásával kipróbálva tökéletesen zárt a mosdóban, a fűtési rendszerben pedig általában nincs 5bar, főleg nem 5bar nyomáskülönbség, az átlagos keringetőszivattyúk, olyan 50-300 millibar nyomáskülönbséget képeznek a két végük között.
Hogy miért fontos a fémek jó összeválogatása?
Mert a különböző fémek savas környezetben (és a kémiás kolegák, csukják be a szemüket, vagy vegyék a fáradtságot, és javítsanak ki!) bántják egymást, annál jobban, minél nagyobb közöttük a különbség az elektronegativitás terén, ami a vas-réz esetén elég nagy alu-réz esetén még nagyobb, és a gyakorlatban sajnos az sem teljesen igaz, amit a gépész kolegák állítanak, hogy ez a folyamat leáll egy idő után, amikor az összes vízbe keveredett oxigén elfogy, mert mindig jut be egy kis oxigén, a szelepek gumírozása, stb mentén, persze, jóval kevesebb, mint a nagymama nyitott-tágulású rendszerénél.
Hogy miért jövök ezzel?
Mert óriási sláger itthon az olcsó, vas-lapradiátoros, réz, vagy 5rétegű-alucsöves fűtési rendszer, újabban kondenzációs kazánnal, aminek a teste szintén alu ötvözet sokszor.
Aki flexxelt már szét kiszuperált lapradiátort, az maga is láthatta, hogy esetenként tenyérnyi, de legalább körömnyi méretű darabkákban válik le róla a plakk/rozsda.
Persze erre ott vannak a mágneses iszapleválasztók, de az önmagában nem elég, mert nem csak mágnesezhető részek úszkálnak körbe-körbe, kell(ene) mellé még egy "szűrős" iszapleválasztó is, amit viszont, rendszertől függően, de minimum évente csapvízben pucolni kell.
Ráadásul, amióta bejöttek a kondenzációs kazánok, ez rendszermosás-igény az időköz lecsökkent 5 évre, ha másnem, legkésőbb a garancia érvényesítésekor kiderül...