Ritkán kommentelek, de most muszáj. :) Főleg oregon hozzászólásai visznek erre rá, de nem valamelyik konkrét hozzászólása alatt szeretnék reagálni. Három észrevételem van.
- Kb. 12 évvel ezelőtt, egy nálam ~10 évvel idősebb kollégától hallottam, hogy "amelyik gyereket tolják otthon, az jól fog teljesíteni a suliban, amelyiket nem, az nem". Ezt én azóta -- jelenleg két gyerekkel általános felső tagozatában -- ezerszer láttam bebizonyosodni. A szülői motiváció (noszogatás, meggyőzés, tanulni tanítás, inspirálás, rávilágítás, példamutatás -- nevezd, aminek akarod) elengedhetetlen, bármennyire fárasztó is a szülő számára.
- A gyereket konkrétan meggyőzni egyik ill. másik tárgy hasznosságáról azért nehéz, mert a gyerek nem hülye, és helyesen látja, hogy gyakran értelmetlen, amivel az idejét pocsékolják. A szülő ilyenkor eldöntheti, hogy biztos, ami biztos, hazudik (mert akkor talán hihetőbben tudja motiválni a gyereket), vagy bevallja az igazat ("tényleg haszontalan, legalábbis az én tapasztalatom alapján, de meg kell tanulnod, hogy előrébb juss"). Az én számomra az őszinteség és közvetlenség a gyerekeim felé csúcsfontosságú, ezért az utóbbit szoktam alkalmazni. Ugyanez pepitában: amikor te szülőként látod valamiről, hogy kritikusan fontos lenne, hogy jobban/többet tanítsák, de valamiért erre az iskola / oktatás nem képes, és akkor -- ld. előző pont -- kénytelen vagy magad tanítgatni, a normál munkád mellett.
- Az úgynevezett "munkamorál" (work ethic), "kemény munka", "szorgalom" stb. számomra a gimnázium megkezdése óta (~30 éve) abszolút érvényű. Azt a mai napig tartom, hogy az erőfeszítés / szorgalom fontosabb, mint a tehetség. Ugyanakkor nemrég elolvastam egy könyvet (angolul, magyarul, wikipedia), amitől nagyon megváltozott a világnézetem (ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a könyvvel A-tól Z-ig mindenben egyetértek; csak azt, hogy sok olyan dologra 100%-ban ráillett, és magyarázatot adni tűnt, amely régóta motoszkált a gondolataimban). A lényeg az, hogy rengeteg munka önmagában bullshit, vagy ha önmagában nem bullshit is, akkor egy bullshit iparág vagy szektor szolgálatában áll. Ennek fényében arra nevelni a gyereket, hogy "kemény munkával" majd érvényesülni fog, nem feltétlenül erkölcsös dolog. A leendő egzisztenciája szempontjából természetesen fontos a szorgalom jelentőségére rámutatni, de minden egyes szülő, aki a szorgalom fontosságával egyébként egyetért, tegye most a szívére a kezét, és jelentse ki, hogy az a munka, amit ő maga szorgalmasan, lelkiismeretesen és eredményesen végez, nem bullshit. "Tanuld, gyermekem, szorgalmasan a természettudományokat, aztán te is lehetsz bio-robot a felsőoktatásban, vagy lehetsz keresett programozó olyan informatikai területeken, amelyekhez önszántadból bottal sem nyúlnál, mert látod, hogy az egész szektornak a tenger fenekén lenne a helye". A szorgalomból nem következik automatikusan a hasznosság, még a szorgalmas ember saját megítélése szerint sem!
Itt egy idézet a fent linkelt wikipedia szócikkből:
[...] over half of societal work is pointless, which becomes psychologically destructive when paired with a work ethic that associates work with self-worth [...]
A könyv előfutár esszéje (2013-ból) itt olvasható. (Aki a könyvből ill. az esszéből az én politikai irányultságomra vonatkozó következtetés vonna le, az valószínűleg tévedni fog; ahogy fent is utaltam rá, a könyv bizonyos részeire úgy reagáltam: "végre valaki kimondja ezt!", más részeire pedig úgy: "hát te bolond vagy, komám".)
Én abban hiszek, hogy a gyerek belső motivációjának kialakulását kell teljes erővel támogatni, és amíg az nem jön meg, addig konkrét dolgokban is tolni a kell a gyereket. Megnézem / leellenőrzöm a matekot, fizikát; részletesen átvesszük a szabályokat, átbeszéljük a feladatmegoldást. Kikérdezem az angol szavakat, elmondjuk az angol dialógust, a szerepeket felváltva. Kikérdezem a verset; elolvasom a fogalmazást. Hétvégén tanulási tervet készítünk, és megbeszéljük, milyen sorrendben érdemes végigmenni rajta. De szülőként nagyon nehéz ezt úgy végezni / támogatni, hogy az egésznek a végén ott vár sokunkat a bullshit munkák tömkelege, vagy legalábbis a bullshit iparágak / szektorok szolgálatában álló munkák tömkelege. (Ráadásul sok munkakörről, állásról utólag derül ki, hogy bullshit.) Ezt pl. a szoftveriparban elég könnyű szem elől téveszteni, ahol rengeteg feladat önmagában is izgalmas tud lenni -- egy ideig legalábbis.
Az, hogy a gyerek halogat, természetes; a szorgalom természetellenes. A szorgalomra az embernek rákényszeríteni magát mindenképpen érdemes és kifizetődő, egzisztenciálisan, de erkölcsileg nem mindig indokolható -- látva azt, hogy a legtöbb erőfeszítést és munkát valójában mibe fektetjük bele, kiknek/miknek a szekerét toljuk vele. Az ember szülőként megteszi, amit bír, de a kétség ott motoszkál benne: valójában jó irányba tolom a gyereket -- ráadásul alapvetően egzisztenciális félelemből? (Teljesen racionálisan nem arra tereljük a gyereket, hogy "boldog legyen" (mert attól még felkophat az álla), hanem hogy jó helyzetben legyen majd egy stabil egzisztencia kialakitásához -- amiben esetleg még a kiégést is megússza a karrierje során.)
A netezés kicsit más terület (bár rokon terület, mint a halogatás / lógás egyik kézenfekvő eszköze). Nálunk az egész családban nincs "okoseszköz". TV-nk sincs. Mindenkinek van rendes laptop-ja (mindenkinél RHEL vagy Fedora fut). Tiltani a gyerekeknél legfeljebb ideiglenesen szoktam a youtube-ot és hasonlókat, ha nagyon elszalad velük a ló (nincs root-juk, úgyhogy az /etc/hosts file-ba szoktam egy bejegyzést tenni). De alapvetően el szoktuk magyarázni, hogy amit a neten látnak, annak túlnyomó része szellemileg-lelkileg mérgező, és anyagi érdekből fakad. Rendszeres téma a magánszféra védelme. A teljes tiltás nem jó, részben mert tanuláshoz is kell a net, részben pedig kreatív tevékenységeket is szoktak végezni (vasúti pálya tervezése és hasonlók).