A wcd annyit csinál, hogy futtatásra "beindexeli" a megadott könyvtárak alkönyvtárait, majd amikor könyvtárat akarsz váltani ezzel a paranccsal, akkor lényegében ebben az "adatbázisban" (igazából egy szöveges fájl, mint a find kimenete) keres illeszkedést ("grep"). Ha többet talál, akkor ad egy listát, amiből választasz, ha csak egyet, akkor oda ugrik. A "beindexelést" meg úgy futtatod, ahogy akarod (én óránként cron-ból).
Emlékszem a könyvtárrendszeremre, egész jól.
Ez oké, de nem mindegy, hogy a keresett könyvtárhoz mennyi idő alatt jutsz el. Ha gyakori az olyan könyvtárad, ahol viszonylag sok alkönyvtár van, akkor a sok lefele lépegetés vagy keresgélés (mc-ben) sok időt elvesz. Parancssorban meg a sok tab-nyomkodás veszi az időt.
s arrafelé akkor lefuttatok egy find parancsot
Amit ugye megfelelően fel kell paraméterezni (gondolom, valami --name opció), utána a találati listából kiválaszt, bemásol, stb.
Szerintem adj a wcd-nek egy esélyt, használd néhány hétig, és utána mondj véleményt, hogy segít-e vagy se.