A mezőgazdaság (a régi, battonyától Nemesmedvesig, meg néhány tekintetben KGST-szerte világhíres magyar mezőgazdaság) első tökönbökése a teéjes egészében politikai döntéssel elindított kárpótlási jegyes baromság volt a két Józsi (Antall meg Torgyán) részéről. Ebből aztán minőségi, nemzetközi porondon is minőségi termelés nem igazán lett - a "dédapám is kukoricát termelt ezen a földön, én is azt fogok" szintű szakértelem mellett nem is csoda - a korszerű termelési módszerekés eszközök használata meg tőkeigényes dolog - nem kicsit, hanem nagyon, plusz még a piacra lépést is tanulni kellett volna, de ugye a szövetkezést, a közösen művelt területeket, közös eszközparkot nagyon nem akarták a magyar (kis)gazdák, így nem cosda, hogy a hatékonyság - tisztelet a ritka kivételnek- nem túl jó. Egy begyepesedett tsz-utáló parasztembernek, aki a szánt-vet-arat cikluson túl nem lát a mezőgazdaságból semmit nem lehetett elmagyarázni, hogy nem ebből áll a dolog...
Ipar... A KGST-n belül nagyon kevés ipari feladatot kaptunk, és az is messze volt a valóban nemzetközi piacra termelni képestől. Ennek a fejlezstésére, felzárkóztatására is lett volna lehetőség: a szürkeállományt megfelelő módon megfizetve itthon tartani, technológiát átvenni/behozni, és beintegrálni a hazai termelésbe - ehhez persze vagy sok pénz, vagy a technológiát és tudást hozó cég (rész)tulajdonossá tétele kell. Meg persze kifejezetten magas szinvonalú szakképzés - nem, a szalagmunkára alkalmas droidok "képzése" nem ilyen. De ugye oktatási reformok terén sem remekeltünk - a szakképzésben meg inkább rombolást látok, mint előremutató fejlődést. Megint csak tisztelet a ritka kivételnek.
Mezőgazdaság esetén nagyüzemek, regionálisan, szövetkezeti formában működő megoldások lehetnének alkalmasak arra, hogy úgy mennyiségben, mint minőségben, illketve hatékonyságban sokat lépjen előre a magyar mezőgazdaság, ipar esetén meg a jól képzett szakembereket kellene megtartani, és törekedni arra, hogy az oktatási rendszerből kikerülő fiatalok naprakész, hasznosítható tudással induljanak neki a munkakeresésnek, meg úgy általában a "nagybetűs" életnek.
vannak képzési együttműködések cégek és iskolák között - ez jó, de több ilyen kéne, illetve ezeknek a tapasztalatai alapján a teljes oktatási-képzési rendszert újra kéne, újra lehetne gondolni.