Egy olyan vilagot szeretnek, ahol nekik nem ennyire szomoru a sorsuk, hanem ugyanazokat a vicceket elsuthetik, mint 20-30 eve buntetlenul, megelhetesuk legalapjait nem kockaztatva.
Szomorú dolog, hogy változik az ízlés, szóval 20-30 évet vágysz vissza? És kikéred magadnak a laggard jelzőt? Hát... hm.
En nem beszeltem utopiarol.
Jó, de akkor az a világképed, hogy én például legyek agyonverve fasiszták által, mert rájuk nézve sértő viccet mondok, de lehessen amúgy olyan poénokat leütni következmények nélkül, ami olyanokat céloz, akik mondjuk nem vernek agyon?