Kézzel kérsz el EM-et és azon át JDBC kapcsolatot, majd ezekkel kezelsz tranzakciókat ötletszerűen, aztán a spagettikód mélyén valahol összeakadnak a dolgok. Általános design pattern.
De ha kigyepálom a spagetti kódot, tehát csak annyit hagyok ennek Singleton beannek a @Schedule metódusában, hogy kézzel elkérek egy EntityManagert, majd ötvenezerszer lekérem az adatbázisból az adatot az @Entity -be,
transaction().begin
módosítóm,
visszaírom (merge),
flush(),
commit
majd ha ez lement 50 ezerszer akkor lezárom az entity managert, akkor nem kellene közben mondjuk egy mysql consolban látnom az értékek változását?
Mert most csak a végén látom (bár néha még így sem megy be az adat és a következő futásnál mintha meg sem történt volna az előző)