Az a baj ezzel a genetikai markerezéssel, hogy valami ősi földrajzi csoportosulást azonosítasz a nemzettel, ami nem is mindig bírt olyan nagy jelentőséggel a történelem során (volt, amikor fontosabb volt, hogy melyik király alattvalója vagy), és a mára pedig sokkal nagyobb hatása van az elmúlt pár generációnak. Te kihoznál nagyon nagy százalékban magyarnak valakit, akinek a sváb családja betelepült Buda visszafoglalása után, aztán a nagyapját 45 után kitelepítették, az apja már csak egy kicsit, ő pedig egyáltalán nem tanult meg magyarul, német anyanyelvűek, és Petőfit pedig esetleg sokkal kevésbé, pedig az utóbbi olyan mesterien használta a nyelvet, hogy kikerülhetetlen a magyar kultúrában. A fő mondanivalóm ez volt hogy az, hogy ki a magyar, sokkal inkább kulturális, mint valamiféle eredet.
Neumann-ra vonatkoztatva, a magyar kultúrának bizony az a valós függvénytani és funkcionálanalízis-iskola, amihez Neumann is kapcsolódott (Fejér, Riesz, Szőkefalvi-Nagy, Haar), nagyon fontos része. És német kultúrának is fontos része (Hilbertnél is tanult), és az amerikainak is (ott voltak tanítványai, Halmos, Dowker, Mandelbrot).
A kultúrális vonatkozások között pedig nem azt sorolnám fel, amiket te mondasz. A bunkó az mindenhol bunkó, de kreatív embereknél a kulturális vagy lélektani elemeknél inkább az anyanyelvet, az irodalmat, családi tradíciókat és a tudományos iskolát kellene figyelembe venni. Ezeknek lehet hatása a gondolkodásmódra, nem annak, hogy milyenek a bunkók. Footnote: az "ökör iszik magában"-t szerintem félreérted, az arra vonatkozik, hogy egyedül inni az már alkoholizmus.