Nemigen akartam már hupolni, de ha vers, némileg kötelességemnek érzem elolvasni (lévén hogy olyan irodalmárfajzat-féleség vagyok ugye...) s minthogy így feldicsértél, gondoltam mégis írok valamit. Miért is ne... Mert bár sokan lehurrogták a versedet, és annyiból jogosan is hogy tele van óriási hibákkal mind a rímeket, mind a szótagszámokat illetően, de ennek ellenére, előszöris:
—Olvastam ennél sokkal rosszabbakat is már.
És nem is ez a lényeg hanem az, hogy rendelkezik a versed egy óriási előnnyel, amit érdekes módon senki se vett észre: ez pedig az, hogy ELGONDOLKODTATÓ A TÉMAVÁLASZTÁSA.
Na és ez tényleg olyasmi ami nem sok irodalmi alkotásról mondható el! Igazából még az én némely művemről se. A legtöbbről persze igen, naná, ügyelek erre... De, egy kicsiny részhalmazról azért nem.
Szóval, a versed egyrészt aktuális témát feszeget, másrészt van MONDANIVALÓJA. És ez biza óriási érték...
Mert a helyzet az hogy saját tapasztalatomból tudom: A költői rutint, azt némi szorgalommal meg lehet szerezni. Ez olyan mint a programozás: minél többet csinálja az ember, annál kevesebb hibát ejt egységnyi idő alatt. Szóval abba bele lehet jönni.
Azt viszont nem lehet megtanulni, hogy az embernek csak úgy holmi „egyéni gondolatai/ötletei” szülessenek! Az nem megy. Márpedig az igazi művészet alapja épp ez, az itt kezdődik, ezen egyéni gondolatokat ugyanis a művészféleségek röviden azzal a szakkifejezéssel illetik, hogy IHLET... (Nem bírom megállni: az "ihlet" angolul épp Furor, hehehe...)
Ha van ihlet, minden oké, az illető talán még amatőr, meg kezdő, de tehetsége van azért a művészethez, innentől csak a szorgalmán múlik minden. Ha azonban ihlet nincs, ha nincs EGYÉNISÉGE, ha nincsenek ÖTLETEI, megette a fene az egészet...
Szóval, igen, a vers tele van súlyos hibákkal, ez tagadhatatlan, ennek ellenére, semmi esetre se merném azt állítani hogy asch barátunk tehetségtelen volna, hogy „keressen más hobbit” vagy ilyesmi, sőt épp ellenkezőleg!