Jó, hát nézd, igyekeztem röviden fogalmazni mert tudod hogy állandóan belekötnek abba hogy bőbeszédűen írok... Szóval nem tértem ki minden részletre. Sokféleképp meg lehetett volna oldani. Például mit szólsz egy olyan megoldáshoz, hogy a következő generációs C-64 -et (nevezzük mondjuk C-2020 -nak, hehehe...) úgy csinálták volna meg, hogy a $02 bájt foglalt speciális célra, de egyébként minden ugyanolyan mint a régiben, csak beleraknak néhány plusz utasítást! (A nem használt kódok helyére). Ilyeneket például:
SLDA $akármi,y
Az SLDA a ShadowLDA rövidítése. És úgy működne, hogy a $02 által mutatott sorszámú 64K méretű lapból tölti be az adatot a $akármi címről, az y regiszterrel indexelve...
Lehetne ennek mintájára SSTA utasítás is.
Meg olyan hogy
SLDA ($FB),y
Ezt nem magyarázom, tuti érted már hogyan működne.
Szóval ezt a lapozásos izémizét elintézné maga a fejlettebb processzor a gépben. Ezen utasítások függetlenek lennének attól, épp mi van betöltve a $00 és főleg a $01 memóriacímekre. Szóval a „lapozás” ebben az esetben csak addig működne amíg behozza vagy kiírja onnan az adatot.
Oké, így maga a programkód nem lehetne ezeken az extra tárterületeken, de még így is megérné, mert akkor ezeken az extra adatterületeken levő adatokat lehetne használni programként úgy, hogy azt egy interpreter hajtja végre... Szóval, a Basic programok attól még lehetnének ott, a basicet úgyis interpreter hajtja végre...
És ez csak egy hirtelen ötlet tőlem, biztos lehetne még ennél sokkal jobb dolgokat is kitalálni.