Ebből a hozzáállásból tényleg látszik két dolog: Nem dolgoztál ilyen projektben és angyalian naív vagy. ;) Persze egyik tényező sem róható fel, és nem is bűn.
Bocsánatot kérek, mert most tanítani szeretnélek egy kicsit a világ dolgaira!
Emlékiratot, önéletrajzot bárki írhat. Sőt vezető is lehet.
Első példa Videoton Számítástechnikai Gyár - Termékkatalógus - Lézernyomtató, és a Főkonstruktőr Baráth István. Aki későbbiekben a Gória (VIDEOTON CD gyár) igazgatója lett. Akár emlékiratokat is írhatna. ;)
Na, ő volt az, akit rövid időre fölénk raktak, mint projektmenedzsert. Azért rövid időre, mert az öregek elég hamar berágtak és kijelentették, ha marad akkor ők mennek el. Hiába volt még szakmérnöki diplomája is, ahhoz se nagyon értett. A lézernyomtatóhoz a takarítónő több értéket adott hozzá, mint ő. :-D
A második példa Prof. Dr. Szirányi tamás, az MTA doktora, akinek az önéletrajzában olvashatod:
Az általa vezetett csoport, illetve később 24 fős osztály fejlesztette ki az első hazai CD-ROM prototípusát...
A három fős csoport, aki az első és utolsó hazai CDROM fejlesztője volt, az jómagam, és a feljebb linkelt "formatter" cikkben szerplő két szakember. (Azt, hogy nem készült másik, konkrétan a Philips-től tudjuk. Ugyanis részben illegális volt a tevékenységünk, tudtak róla, de nem foglalkoztak vele.) A nagysikerű bemutató 1989 közepén volt, ami után egy SZTAKI-s szakember még egyszer gratulált, és megpróbált egy példányt kölcsönkérni nagygépes kipróbálásra. Halkan elmagyaráztuk neki, hogy ketten a jövő héten mondunk fel, nincs és nem is lesz még egy példány. Tibi egy év múlva jött ugyanoda dolgozni. A terveimet a VT32 csoportból kivált kolléga dolgozta át SMD alkatrészekre, egy betű modosítása nélkül. Na, ő Tibi után egy évvel jött utánunk.
A szerkezet úgy készült hogy Pisti szerzett egy gyártásba nem kerülő Thomson (=VIDEOTON haveri cég) CD31 optomechadecket, Tibi tervezte a nagysebességű dekódert, én a vezérlőt és programoztam - néhány kritikus algoritmust Tibi tervei alapján. Lopott, embargós CDROM szabványból dolgoztunk. A doktor úr két hozzádott értékkel büszkélkedhet. Írt egy benchmarkot, ami nem működött. Mint kiderült, a mikroszekundumos interfészműveletek közepette FPU nélkül holmi lebegőpontos szorzásokat végzett egy 4,77MHz-es XT-n. A második esetben részt vett egy olyan spektrumanalizátoros mérésben, - egy fizikus dr. és egy kandidátus között ülve, - amikor megállapították, hogy nem kerül sor a másodlagos hibajavításra. Majd az asztalom sarkára hónapok óta oda.szott kopasz optomechadeck (asszem a takarítónő egyszer ráborította a kávét) fogaskerekeit egy gépész kolléga megmosta alkohollal. Ekkor csökkent a hibaszám.
Az öregek úgy dícsértek (vagy nem is engem dícsértek?): Te nem úgy dolgozol, mint a DOKTOR ÚR, hanem befejezed a munkát. És még működik is! ;)
És természetesen ő soha nem volt a csoportvezetőnk...Legfeljebb kettőnk kilépése után, de akkor meg nem készült CDROM.
Persze joggal modhatod, hogy akkor még "szocialista" cégek voltak, de ebben a pillanatban is tudok említeni egy csomó, szakmához sem értő és hibás dötéseket hozó informatikai vezetőt. Nem az a baj, hogy ÉN hülyének tartom, hanem a dötések nyomán nem születik eredmény, de kár az keletkezik.
Ha már így elferdültem, lássuk hogy keletkezik a bullshit! Éppen fejlesztjük-fejlesztgetjük kis lézernyomtatónkat, miközben Paulinszky Karcsi megjelenik egy szovjet minisztériumi küldöttséggel. (Lásd a "printer" cikk végén! Karcsi nem "csak" osztályvezető, de tényleg mindenhez értő zseniális mérnök is volt. Ezen kívül...) A küldöttségnek tetszett a cucc és kérdeztek is: Hogy állunk a színes verzióval? Karcsi meg rezzenéstelen arccal, folyékon oroszsággal magyarázta: Nekiálltunk a fejlesztésnek, de leállítottuk. Sajnos a piackutatás alapján nincs még rá igény. - Aha. :-D
Igaz, a világon először az Apple hozott forgalomba színes lézernyomtatót, tíz év múlva. Ennek ellenére szovjet emberünk simán írhat a tíz évvel korábbi Videotonos fejlesztésről, hiszen az osztályvezető mondta, sőt, még a főmérnök is mellette állt!
Nyugodtan állíthatom, hogy az IBM a leginnovatívabb cégek közé tartozik. Egy új projekt úgy kezdődik, hogy megvizsgáljuk a piacon levő termékeket, a konkurrenciát és a lehetőségeket. Ja, és a felhasználókat is. Néha bejön, de semmiképpen nem jó ötlet, hogy akkor mi is nyomtassunk bébiyodás pólót! :-) Nyilvánvalóan ezen szempontok szerint megvizsgálták az Apple termékeit, berakták a táblázatba a 6502-t is. Aztán azt mondták, hogy ezt nem, hiszen valaki már sok-sok éve ezzel dolgozik, miért gyártanánk bármi újat 8 bites régi processzorral?
De a zseniális húzás mégis a dokumentáció nyilvánosságra hozása volt. Csináltunk egy univerzális, bővíthető gépet, de se szoftver, se periféria, se másodgyártó. Az eredményt mutatja, hogy amíg ez beérett, az Apple elért egy eladási csúcsot - aztán soha többet.