( haroldking | 2020. 02. 16., v - 13:00 )

letargia: igekötős ige, le+targia. Ősi magyar szó, az urali időkből, vagy lehet ótörök is ha a finnugor származás nem igaz, tetszés szerint válkasztható az eredet ízlés szerint...

Jelentése: búskomorságba süllyed. A targia a depresszió ősmagyar neve a szittya időkből tehát.

Igekötős igéknél az igekötő olykor elválik az igétől, vesd össze ezzel:

leég -> le vagyok égve

A szó különben távoli rokona a tar (azaz kopasz) szónak, nyilván mert aki le van targiázva az oly szomorú hogy sír-rí, és bánatában gyakran haját tépi, akár kopaszra is.

Mindez fentebb nehezen tagadható, hiszen ékes bizonyítéka hogy van olyan szólásunk is: "Sírva vígad a magyar”.

A szó amúgy a tivornyázik ellentéte, mely utóbbi azt jelenti: vidámságba süllyed.

 

:)