A sztori azokról szól, akiknek semmi bajuk, de önként mégis abortuszra mennek.
Az én sztorim azokról szól, akik szeretnék megtartani a babát, de egyesek szerint fontosabb lenne azokkal foglalkozni, és azokra több időt szánni, akik meg nem. (Érdekes, arra nem hallottam javaslatot Dúró Dórától, hogy hogyan kellene javítani a gyermeket vállalók ellátását.)
Nem érdekel, hogy mikor, amíg nincs elég orvos és egyéb személyzet, addig nem nem érthető, hogy ilyet miért nem valósítanak meg. Mondtam, ha a terhesgondozásban már nem lehet jobban teljesíteni, felőlem olyan tanácsadást csinálhatnak a nőgyógyászok az abortuszra jelentkezőkkel, amilyet akarnak. Bár ha ez olyan szinten kötelező, mint az volt pl. az emlegetett Észak-Macedóniában, az már a zsarolás szintje.
Ez egyben azt is jelenti szerintem, hogy ezek a nők nem voltak biztosak a dolgukban, csak megijedtek a hirtelen jött terhességtől és segítség, támogatás hiányában gyors "megoldást" akartak.
Ha most elgondolkodnék a két utolsó szülésről, amelyeken apaként bent voltam, ha nő lennék, én is megijednék, ha még egy gyereket kellene kihordanom és megszülnöm. Pedig én csak külső szemlélőként éltem át, ami az asszonynak elvileg a legcsodásabb élménye kellett volna legyen. Támogatás? Jelenleg azok sem kapják meg, akik szeretnék megtartani. Így elég álszent, hogy támogassuk azokat a gyermekvállalásban, akik nem szeretnének.
Ott van a cikkben, hogy macedóniában 30%-kal csökkent az abortuszok száma csak a szívhang meghallgatás hatására.
Forrás? Nem az, hogy mit mondott Dúró Dóra, hanem egy forrás, hogy mikor hozták a szabályzást, hogyan befolyásolta ez az abortuszra és születésre vonatkozó adatokat stb. Mert messziről jött ember azt mond, amit akar. Érdekes, hogy ha a DD-re hivatkozó cikkeket nézed, akkor is egy rakás helyen a 30 csak 20 százalék.
Mellesleg a hivatkozott macedón szabályzást már eltörölték.