Pedig lényeges, ha belegondolsz ugyanannak az érmének két oldaláról beszélünk. Azt mondod, hogy egyszerűsíteni kell a megoldást, hogy beleférjen az ember fejébe. Sokszor levinni 10-ről 7-re a fejbentartandó dolgok számát komoly erőfeszítés. És levinni 5-re szinte lehetetlen. Ha mondjuk egy zseni programozó tud 10-et, egy jófejű 7-et, egy gyenge meg 5-öt, akkor az adott problémát a zseni meg tudja könnyen oldani, a jófejű rengeteget gondolkodva és a problémát egyszerűsítve (az egyszerűsítéshez persze nem ártana zseninek lenni...), a gyenge viszont fel sem ér hozzá.
Gyakran az 5 és 7 közötti kis különbségből adódik hogy egy problémára lesz-e megoldás, vagy nem. Aki meg eljut a tízig, az már egy egész más perspektívát lát ugyanarról a problémáról.
Erre szokták mondani, hogy ha a gyenge programozó nem érti, akkor nem jó a megoldás. Amivel részben egyet is értek, a probléma csak az, hogy a probléma dekompozícióját csak olyan tudja megcsinálni, akinek megvan hozzá a képessége. Például azért mert képes fejben tartani több dolgot is egyszerre. A gyenge programozó tehát csak más által előre megrágott problémákat tud kezelni. Vagy csak egyszerű dolgokat.
A munkamemória fejlesztésére irányul a matek oktatás nagyrésze, főleg a feladatmegoldások. A témakör első feladataiban 1-szer kell alkalmazni a tanultakat egy számon. Aztán amikor már kialakult a séma a fejben, akkor kétszer, aztán visszafelé, aztán oda-vissza háromszor, végül általánosítva N-re. Aki rendesen végigjárta ezt az iskolát, az pontosan ezt a fajta képességét fejlesztette.
Az általam javasolt gyakorlatok ugyanerre irányulnak, csak programozós kontextusban.