Használtam ADA -t, - nem szerettem de ez egy más kérdés, - ami részben szeretné megelőzni a változó értékhatárból származó problémákat, például lehet benne olyat mondani, hogy legyen egy olyan integer ami minimum 8, maximum 16.
Ez azonnal szól ha megpróbálsz beletenni ezen kívüli számokat, ergo sokkal hamarabb meg lehet fogni a logikai hibákat.
Ez a része jól működik, kár, hogy a kódban amivel foglalkoznom kellett, nagyjából annyi változó típus volt ahány változó. Mit mondjak, nem tette könnyebbé a megértést. Mondtam már, hogy nem szerettem? :-)
Rengeteg jó koncepció létezik.
A siker titka, hogy mindegyiket ott használja az ember ahova való.
Amúgy én még a trace -ben hiszek, a bash kódjaim jó része szépen naplót vezet, hogy kedves naplóm, megtaláltam az input file-t, van benne 451 sor, nekiállok felolvasni. Kedves naplóm, a 232 -ik sorban találtam egy plusz szóközt, ezért ezt kihagyom, mert rohadtul nem egyértelmű ezek után a parseolása.
Kedves naplóm, a 45 -ik sor szerint most el kell indítanom a do_not_launch nevu alprogramot, szóval ha nem jelentkezem, isten veled, szerettelek, aláírás $BASHPID.
Kedves naplóm, túléltem, a pontos idő $(date), alig $SECONDS másodperc alatt végzett a do_not_launch, halleluja!
Kedves naplóm, befejeztem a melót, volt egy hibás sorom meg négy üres sor, szóval 446 rekordot írtam a kimeneti állományba, ide raktam: $(ls -la "$filename")
Jó, ez egy kicsit szakszerűbben és szigorúan angolul íródik, hogy úgy tűnjön mintha értenék hozzá, de a lényeg a lényeg, hogy halál vagy hiba esetén amikor rám mutogatnak a kollégák akkor én is tudjak tovább mutogatni, hogy az a szemétláda 23452 -es azonosítót viselő process a hibás, nem én, mert amikor megrágta a file-t, akkor annak a 332-dik sorában volt egy olyan érték amiről fél éve azt beszéltük a Béláékkal, hogy ott nem lesz ékezetes karakter, és ők letették a nagyesküt, most meg itt van a szemem előtt, hogy az új kollegina az export filenak az ÉNEXPORTOM nevet adta, ami unicode-ban krikszkraksz és ez agyonvágta a grepet.
Szóval Bélát seggberúgni, - ja, hogy már nincs a cégnél, ezért nem tudta senki, hogy mi az amire figyelni kell? - a kolleginát akkor oktatásra küldeni, én meg kérek egy tábla csokit hogy beleírjak még egy sor ellenőrzést, mondjuk egy ... | strings | .. féleséget, hogy vörösen villogjon ha még egy műköröm elkövet egy ékezetet.
Szóval, a mindennapi problémákra szerintem a megoldás a trace, és a csoki.
Meg a masszírozólányok, de ezt csak azért írom, hátha a főnököm is olvassa, és végre rendel nekünk irodai hát és váll masszírt.
Na, megyek dolgozni. (hallod, főnök?)