( BehringerZoltan | 2019. 09. 03., k – 19:44 )

Nehéz megtalálni az egyensúlyt az érthetőség és a pontos meghatározás között annak leírására, hogy miben is áll a gúny [de ide érthetnénk a humort is egyébként] valódi minősége, szubsztanciája.

Gondolom abban minden további nélkül egyet érthetünk, h ez sosem az eredeti lényeg manifesztációja, hanem mindig csak másodlagos dolog, az eredeti lényegre adott reflexió lehet. Így ez azonnal minőségi különbséget jelöl az eredeti lényeg és a reflexió [gúny] között.

Sokat idézett mondás: a Sátán az Isten majma - ami azt fejezi ki, h a Sátán csak majmolni [~utánozni próbálni] képes az Istent annak teremtésbeli, az eredeti lényeget megalkotó hatalmában, de maga ilyen aktust nem tud végrehajtani: képtelen teremteni. Ezen majomkodás jelenik meg a gúnyban, mint az eredeti lényeg paródiájában. Az illúziókeltés csak felületesen vonatkozik arra, h elfedje és eltagadja a teremtésképtelenséget, hanem a valódi szándék, hogy kezdetben [és minimálisan] a reflektálót az eredeti lényeg teremtőjével egyenrangúnak, de végül azt meghaladónak láttassa.

Természetesen a probléma lényegét tekintve napközis megközelítés a liberális paradoxon, h a liberálisként - a liberalizmus jegyében - akár a liberalizmus tagadásához is tapsikoni kell (itt: ahogy a szólásszabadság jegyében @gee kénytelen lenne keblére ölelve értékelni a jó édes anyjának a hátpúpján élcelődőt), szerintem a gúny mibenléte egyfajta modellként vagy inkább komponensként jelen van abban, amit Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei c. művében a Nagy Paródia-ként (bár gyanítom, h eredetiben inkább Nagy Illúzió szerepelhetett) tárgyal. Az út, ami a világ pusztulásába vezet, ezzel az eredeti lényeggel való szembefordulással és a szembeforduló megtévesztő szemfényvesztéseivel van kikövezve. Kezdetben "csak" karikírozza az eredeti lényeget, de a terminális fázisban, a szemfényvesztés csúcsra járatásakor, a nagy illúzióban annak antitézisét fogja felmutatni.

Index vagy Charlie Hebdo ezek ugyan azok, lehet h formailag különböznek, de ugyanannak a pszichének a megnyilvánulásai. Ők nem ők is csárlik, hanem ők A csárlik.