( Friczy | 2019. 08. 31., szo – 09:28 )

Biztosították az értékállóságot. A legtöbb biztosító (lehet, hogy a tiéd épp nem) fizetett reálhozamot a megszüntetéskor, tehát az infláció feletti hozamot ért el. Nekem ugyan nem volt magánnyugdíjpénztári tagságom (a magánnyugdíjrendszer bevezetésekor nekem már több, mint 20 éves munkaviszonyom volt, határeset volt, hogy megéri-e átlépni vagy sem, így nem tettem), de önkéntes nyugdíjpénztári van, az is jó hozamot volt képes produkálni, egy-két rosszabb év mellett többnyire infláció feletti hozamokkal (pedig viszonylag kockázatmentes portfólióban vagyok).

Az elképzeléseid érdekesek (tegyük az értéket trezorba), viszont a megoldásnak pénzügytechnikainak kell lennie. Azaz ha az 'értéket' teszed be, pont ugyanott leszel, mint a mostani felosztó-kirovó rendszerben.

Alapvetően két nyugdíjrendszer képzelhető el: a jelenlegihez hasonló felosztó-kirovó, illetve a várományfedezeti (ami a magánnyugdíjpénztár illetve az önkéntes nyugdíjpénztár rendszere).

A felosztó-kirovó rendszer egyébként tényleg az 'értéket' teszi be a trezorba - a teljes keresetet, elvben az infláció mértékével valorizálva (régebben dolgozóknak nem a teljeset, hanem 1988-tól keresett összegeket), és ez a nyugdíj alapja, amit aztán meglehetősen bonyolult módon számítanak át a nyugdíj megállapításakor. Ez azt eredményezi, hogy a nyugdíjak a nyugdíjbameentelkori gazdasági teljesítménytől erősen függenek, továbbá azt is, hogy ha az aktív népesség csökken, az inaktív pedig nő (ez a jelenlegi helyzet), akkor mínuszos lesz a kassza, ellenkező esetben pedig szufficites (ez volt a hatvanas években, de a keletkezett többletet megették).
Szóval a 'tegyük be az értéket a trezorba' kb. a mostani rendszernek megfelelő.

Bonyolítja a dolgot, hogy a nyugdíjrendszernek szolidaritási elemei is vannak, ami mindkét irányba képes torzítani. Továbbá jóval kevésbé veszi figyelembe a tényleges befizetett összeget, mint a várományfedezeti (pl. egy velem egyidőben dolgozni kezdett nő már két éve nyugdíjban lehet, míg nekem még öt évem van hátra, és a többlet munka miatt kb. 10%-kal fogok több nyugdíjat kapni, de még ha azonos halálozási életkort is feltételezünk, akkor hét évvel kevesebb ideig) szóval van benne aránytalanság rendesen.