Kicsit makacskodva: mi a véleményed arról, hogy a száz fogalomból tíz positive signal jön ki a magyar nyelvre?
> Mondjuk az angolok ugy tekintenek a nyelvukre, hogy szedett-vedett, innen-onnan kolcsonzott szavak adjak a szotar nagyjat.
Ez magánvéleménynek elmegy, bár nem tudom, milyen statisztika alapján jelented ki, hogy az angolok hogyan tekintenek a nyelvükre. Magánvéleményem szerint az angol nyelvben kifejezetten szép és izgalmas, hogy a rengeteg szóátvételnek köszönhetően nagyon sok mindent sokféleképpen, sok nyelvi szinten, a kőbunkótól az überválasztékosig ki lehet fejezni. Én ezt inkább nyelvi gazdagságnak nevezném. Nem magánvéleményként pedig leginkább tényként kezelném, mindenféle értékítélet nélkül.
Ugyanakkor, bár nyilván sok, akármilyen területen végzett tudományos kutatás kiváltó szikrája lehet egy érzelmi reakció valakinek a kijelentéseire (én például a szógyakoriság és szókészlet elemzésekbe kóstoltam bele egyszer egy odavetett kijelentés miatt -- ti. hogy a "magyar nyelv mennyivel kifejezőbb és gazdagabb, mint az angol". Nos, az elemzések szerint, még szótőkeresés nélkül is, az angol szépirodalmi szövegek (az a néhány, amit vizsgáltam) nagyobb szókinccsel dolgoznak, mint a magyarok (az a néhány, amit vizsgáltam)), az már nem túl tudományos, amikor ez az érzelmi viszonyulás a vizsgálódás során is megmarad. Ha valamit tudományos igénnyel vizsgálunk, akkor illik tisztában lenni azzal, elfogadni azt, hogy a vizsgálódás végeredménye nem feltétlenül lesz azonos az eredeti álláspontunkkal.