Értem, köszönöm.
Akkor ha jól sejtem, a komolyabb hardver barkácsolás helyett 2 fajta utam maradt: (a jelenleg nem ismert többi úton kívül)
1.A: Orange Pi Zero + POE: egy UTP kábelen jön adat és áram, majd megoldom, hogy menjen NFS-ről
( https://rhasbury.wordpress.com/2019/05/27/orange-pi-zero-spi-eeprom-bas… ), majd a Raspbian szerveren szépen megoldom, hogy menjen például az I2C busz, és rákötöm a szenzorokat.
Előny:
- könnyen összerakható hardver
- scriptelhető, programozható Linux szinten a gép (nekem ez előny)
- könnyen más funkcionalitás is rárakható
- 100 mbites full duplex kapcsolat (ha akarnám lehetne gigabites is más hardverrel de felesleges)
- I2C ID ütközést könnyű megoldani (másik I2C busz használat, vagy más út)
Hátrány:
- nagyobb fogyasztás egy célhardverhez képest
- sok felesleges hardver modul a zero-ban benne (WiFi, BTE, stb), amit nem lehet nem megvenni nélküle
- nagyobb működési overhead a kész hardverhez képest
- drágább, mint az ESP-s irány
2. Arduino Uno, Nano, wESP32 vagy más ESP alapú eszköz:
Előny:
- kisebb fogyasztás egy RPI-hez képest
- kevesebb felesleges hardver modul, amire nincs szükségem (WiFi, BTE)
- 100 mbites full duplex kapcsolat (ha akarnám lehetne gigabites is más hardverrel de felesleges)
- kisebb működési overhead az RPI-hez képest: csak azt csinálja, amit kell
- relatíve olcsó
Hátrány:
- nehezebb és körülményesebb beüzemelés (nekem az RPI-hez képest, amit már jobban ismerek + Linux miatti könnyebbség)
- nehezebben összerakható hardver
- nem scriptelhető, programozható Linux szinten a gép, csak külön a maga módján
- más funkcionalitás nehezebben rárakható
- Linux szerű script-elés nem megoldható
- I2C ID ütközést nem tudom, hogy milyen könnyű megoldani :)
Álmaim hardver megoldása, amiről nem tudok, hogy létezne:
Előny:
- megy POE-n, RJ45-ön kapja az áramot is
- 100 mbites kapcsolatot elég, ha tud Etherneten
- kisebb fogyasztás egy RPI-hez képest
- nincs felesleges hardver modul, amire nincs szükségem, csak RJ45 van kommunikációhoz
- kisebb működési overhead az RPI-hez képest: csak azt csinálja, amit kell
- relatíve olcsó
- könnyen összerakható hardver
- könnyen beállítható az a maximum 3 I2C/SPI szenzor, amit kezelni kell: valami egyszerű konfig fájl vagy egyszerűen beállítható nyelvben valami és kész
- az RPI-re könnyen beállíthatóan feltölti az adatokat, vagy az RPI könnyen le tudja olvasni, támogatottan
- bónusz lenne, ha kezelné az I2C busz ütközéseket is, tehát azonos I2C ID-jű szenzorokat is tudna kezelni kevés idő ráfordítással, konfigurálással
Hátrány:
- ha RPI árban vagy olcsóbb lenne, az még beleférne
Sakk-matt,
KaTT :)