Sok baj van ezzel az egésszel, na lássuk:
- A leégéssel nem az a baj, hogy belehalsz, vagy mondjuk 2 héten belül belehalsz. A leégéssel például az a baj, hogy a bőröd károsodik, plusz az alatta levő szövetek is károsodnak, csökken a védelmi szint, legalábbis amíg cafatokban hámlik a bőröd, biztosan. Aztán a bőr ugyan elég jól képes megújulni, de ez a kor előrehaladtával és a leégések számával változik. Ha rendszeresen leégsz, az nem tesz ellenállóbbá a leégés ellen, csak a kockázatát növeled a bőrráknak
- Nagyszüleink, sőt még dédszüleink is tudták, hogy 11 és 3 között nem tanácsos a napon tartózkodni, mert akkor van a legmelegebb, és a legjobb esetben is rosszul lesz az ember. Ezen felül nem félmeztelen, hanem könnyű ruhában és fejkendőben dolgoztak a földeken, mert tudták, hogy napszúrást is lehet kapni, meg elég könnyű is leégni. Ehhez nekik nem kellett tévé, mert ők ezeket a szüleiktől tanulták. A mai generáció a szüleire mint koloncra tekint, meg a retró történetek forrására, nem pedig a mindennapokban szükséges gyakorlati tudás legfontosabb tárházára. Többet kellene beszélgetni a szülőkkel.
- Ha nem is volt tévé vagy rádió, volt (kincses) kalendárium, ahol az ilyen fontosabb tanácsokat leírták, mint például vihar előtt ne permetezz, mert lemossa az eső. És igen, sokszor nagyon fontos egészségvédelmi tanácsok is voltak benne a nyári hónapokra vonatkozóan.
- És leginkább, ha nagyszüleink nem értettek valamihez, nem nyilatkoztak róla a falugyűlésen, de még kukoricahámozás közben sem, hanem vagy megkérdezték a náluk okosabbat, vagy bölcsen hallgattak róla.
Nagyszüleink voltak ők, és így élték túl.
--
Blog | @hron84
"valahol egy üzemeltetőmaci most mérgesen toppant a lábával" via @snq-