Haverokkal párszor átbeszéltük ezt a témát, de körbe-körbe járva mindig ugyan oda jutunk:
- Azért ilyen elb4szott a dolog, mert:
- mi emberek nem bírjuk ki harácsolás nélkül
- aki a falkánkon kívül esik, az kevésbé egyenlő velünk
- az önzés és "mások megvédése" erősebb vágy mint mások békén hagyása
- Az élethez szükséges erőforrások végesek, keresleti piac van, nem kínálati.
- És amit lehet tenni:
- Az emberek egy része szétteszi a lábát, és tűr.
- Az emberek egy másik része meg odaáll a terpesztett lábak közé, és örül.
- Az emberek harmadik része meg tagad, de valójában az előző kettőből választ ő is.
- Ezen a téren az ember többnyire valakiknek szétteszi, valakik meg neki teszik szét. Ettől működik a társadalom.
- Igen, írhattam volna meghajlást is, de szándékosan megalázót, gyomorforgató dolgot akartam, lévén többnyire lélekben bántjuk meg egymást.
- Megoldás:
- Le kéne cserélni az evolúció csiszolta szemétláda pszichénket, mint egy hibás firmware csomagot, de ez nem triviális, mert nincs a seggünkön RS232 csatlakozó.
- Talán majd egy kísérleti generációt, a földi beteg társadalmaktól messze, egy holdbázison, ott talán speciális neveléssel át lehet alakítani annyira, hogy a minket a mindennapokban körül vevő önzés és egymás kihasználása számukra olyan kerülendő beteg viselkedésnek tűnjön, mint nekünk egy részeg csöves erőszakos hőzöngése.