Nincs itt semmi művi nem értés. Belevetítesz a szövegbe valamiféle leszólását a honfoglaló magyaroknak. A neten, amikor felkapta a cikket a széljobb, akkor direkt átírták, hogy legyen benne leszólás. Az eredetiben nincs. Leírták a kalandozást, értékítélet nélkül, a történelemben ugyanis nem szokás a mai erkölcsök alapján megítélni ezer évvel ezelőtti dolgokat. Akkor találkozott két életmód, és volt egy konfliktus. A két életmódot nem lehet erkölcsileg megkülönböztetni, a mai erkölcseink nem kötelezőek a honfoglalókra nézve. Az már egy teljesen másik kérdés, hogy melyik életmódot élő nép diadalmaskodott, melyikből fejlődött ki a mai civilizáció.
Az idézethez megjegyzések:
i) erősen más politikai beállítottságú emberek szerint is görbelábúak voltak a honfoglalók. Az tévedés, hogy sokáig tartott volna megszokni az eke mögött állást, egy generáció elég volt, a görbeség ugyanis nem genetikai, hanem a lovaglás hatása miatti csontdeformáció (forrás: kurultáj).
ii) Hogy élvezték-e a kalandozó magyarok a vérengzést, azt nem tudjuk. Kolostorokat (pl. Reims) dúltak fel. Más, kalandozó életmódot folytató népektől maradt fenn idézet, Dzsingisz kán a boldogságot is ezzel definiálta ("A boldogság netovábbja, amikor győzedelmeskedsz ellenségeid fölött, amikor üldözöd őket, amikor elragadod tőlük kincsiket, amikor gyönyörködsz a szeretteik által ontott könnyek láttán, amikor lovaik hátán trónolsz, és amikor fejedet feleségeik meg lányaik hófehér hasára hajtod." - forrás: Gabrel Rónay: Egy angol Batu kán udvarában, Kossuth, 2014).