+1 - Hosszútávon.., bár őrület(!), de minden hímneműnek jót tesz, ha egy ideig átlag-közösségi szinten tapasztalja meg, mit jelent az egymás közti szolidaritás és a hierarchikus parancsuralmi rendszer az emberekre. Mit is jelent egy-egy katonai, fizikai erőnléti "megpróbáltatás". Milyen az, amikor nem az ész uralja a felettes erőt, és a szennyest nem anyu mossa, sőt a cipőt-surranót sem ápolja helyetted senki, viszont elvárják tőled hogy "tükör" legyen, sőt az ágyat sem árt naponta bevetni, ruhákat behajtogatni a szekrénybe. A lőfegyverekkel való bánásmód megtanulása sem ártott még férfinek.
Ezt kikerülve nem lesz könnyebb a társadalomba való beilleszkedés, mert a civil társadalomban sem mindig az ész uralja a főnökök többségét. Egyszóval, a haza védelme kötelesség, ehhez meg kell tanulni milyen az, amikor feladod az egyéni plusz igényeidet egy adott közösségi cél érdekében. - Erre jó. (És a további életedben kívánom, hogy soha ne legyen az így megszerzett tapasztalatokra szükséged - de sanszos, hogy életen keresztül nem fogod megúszni...)
(Az ország akkori 3 legkeményebb laktanyájának egyik forradalmi ezredénél, 3x3 hónapos "pityu"-kiképzés + még a szokásos utáni 6 hónap. :) )
A pszichológia alkalmassággal kapcsolatban pedig.., - néha valóban ott derül ki, - és az sem baj, ha valakinél egyáltalán kiderül... - és igen, a katonai célok elérésének megtervezésénél mindig van százalékosan betervezett veszteség. Anélkül még egy jelentősebb csapatmozgatással megoldott, katonai gyakorlat sem megy, bár a szabályok szigorú betartatása éppen ennek elkerülését célozza.