Én realista vagyok. Páran terjesztitek az utópisztikus emberré nevelő szerepét a _magyar_ honvédségnek, ami egy szovjet típusú csökevény.
Valóban elbeszélünk egymás mellett, mert így már értem, hogy nem gerincet akarsz a fiataloknak, hanem annak elsajátítását, hogy felismerjék kit lehet / kell / elvárt csicskáztatni és kivel szemben kell becsicskulni. Nem arról beszélek, hogy az oroszok irányítanak itt mindent, hanem arról, hogy még mindig - sőt egyre terjedőbb - a szovjet gondolkodásmód. Amikor minden látszólag jó, amúgy meg csak egy hazudgság az egész és csak a csicskalánc számít.
A második bekezdésed csak arról árulkodik, hogy te abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy itteni viszonyok közt jólétben már elkényeztetheted a gyerekeidet. A többi csóró gyerek megy menjen csicskanevelő táborba, mert ők nem tudják mi a nélkülözés vagy az élettapasztalat. Hát fordítva ülsz a lovon. Gyerekek százezrei tudhatják mi a nélkülözés itthon. Persze az sem jobb, ha épp te vagy a csóró - élet iskolájában tanult - kisember, aki ezzel akarna kicseszni a burzsuj és elkényeztetett gyerekekkel. Egyik sem egészséges gondolkodásmód.
Ha meg a leállatisasodott környezetben élőkről beszélsz, akkor arra sem a honvédség a megoldás. A jogszabályok szerint rengeteg lehetőség van arra, hogy az olyan családból kiemeljék és állami gondozásba vegyék. Iskolába járassák. Csak persze, ez sem teljesen úgy működik, mint ahogy a propagandában, mert pénz nincs rá.
A sorkatonaság valódi szerepe csupán az, hogy legyen annyi haditechnikai ismerete a civileknek, hogy kis mértékben lassítani tudják a támadó erőket miközben meghalnak. Hogy a hivatásos egységekről magukra vonzzanak némi tűzerőt az ellenségtől. Mindenféle utópiszikus nevelő szerepet belebeszélni butaság, szereptévesztés.