( zeller | 2019. 05. 13., h – 08:34 )

Nulladik körben azt kell megnézni, hogy honnan érkezik az ivóvíz, és az mennyi és milyen (Ca, Ng) karbonátot tartalmaz. Mivel az ivóvíz ízére ezeknek nagy hatása van, így emberi fogyasztásra (kivéve talán a kávé meg a tea készítése, bár azokból is lehet olyat találni, ami kemény(ebb) vízben is teljes élvezeti értékkel bír) finoman fogalmazva nem célszerű lágy(ított)/ioncserélt vizet használni - nem véletlen, hogy az ivóvízre vonatkozó szabványok a vízkeménységre adnak egy minimális határt is, ami alatt _nem_ ivóvíz a víz.
Hmv. esetében, kifejezetten kemény, döntően karsztvízre épülő ivóvízellátás esetén célszerű lehet a lágyítás - mondjuk tárolós villanybojlernél kevésbé probléma, mert pár évente a katód cseréje/pótlása okán úgyis ki kell bontani a tartályt, és akkor egyszuszra ki lehet takarítani, emberi fogyasztásra szánt vizet én semmiképp nem lágyítanék itthon - annyira kemény, a szabvány felső határát feszegető vízzel gyakorlatilag nem fogsz találkozni.