( uid_17626 | 2019. 05. 07., k – 10:07 )

Nem érzek. Geci volt. Első nap kicsinált lelkileg és elfogytam. Pár óra alatt annyira lefáradtam idegileg, hogy napokig gyenge voltam és kialvatlan. Már akkor tudtam, hogy majd megmutatom neki, hogy nekem ez jobban megy. Simán megalkudhattunk volna pár perc alatt is kb hasonlóban. Lehettünk volna mindketten boldogok és elégedettek. Ugyanis az üzlet szabályai szerint kb ennyibe kellett volna megalkudni, mert:
"A" mondja: x
"B" mondja: y
"A" mondja: üljünk le
"B" érti: range( min(y), max(y+|y-x|/2));
"A" rászarik a sakktáblára.

Ez a típus akkor érzi jól magát, ha neked fáj. Elmegy a határig. Amíg örülsz kitalál valami újabb követelést valami faszomtudja címszóval.
Ő az aki elad neked egy kardigánt, és majd megkérdezi kéred-e a gombokat is hozzá. Majd közli a vállfát is muszáj megvenned, mert anélkül már rég elvitték volna csak nem adta. Az eredeti 1200 Ft-os kardigánt lealkudtad 1100 Ft-ra, de az apróságok miatt 1300 Ft-ot hagysz a kasszánál.
A típus úgy éli meg az örömöd, hogy az neki veszteség, ha örülsz akkor biztosan adnál érte többet is. Üzlettársam ezt a módszert "zsidófárasztás"-nak hívja (nincs ilyen szó, csak az ő fejében), ami annyit jelent, hogy kifáraszt a zsidó téged és a végén menekülnél, emiatt fizetsz prémiumot is csak legyen már végre vége. Itt a zsidózás nem antiszemita, ugyanis ez a módszer közismert és közkedvelt olyan helyeken, ahol a zsidó diaszpóra jelentős. Állítólag ezen módszerben élen jár Hollandia lakossága. Megjegyzem az üzlettársammal eljátszotta egy ilyen típus, hogy vett egy kulcsrakész házat, kifizette majd kicsit később az eladó közölte, hogy az ár a beltéri ajtókat nem tartalmazza valamint csinált még úgy 4-5 milliót amit nem tartalmazott az ár.