Amit írok, nem becsmérlésként, lenézésként teszem, csak érdekesnek találom, hogy mennyire különbözőek vagyunk.
Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy bármiért ilyen szinten lelkesedjek. Már egy kollégám 40 000 Ft-ért vásárolt csapatlogós focimezét sem értem, de hogy milliókat lapátoljak ki egy olyan termékért, ami funkcionalitásában megfelel egy másik, tízezerért megkaphatónak (ami nyilván előbb fog meghibásodni, de ugyanazért a pénzért még akkor is vehetek helyette másik százat), ezen felül pedig lényegében ékszer, teljesen elképzelhetetlennek tartom. Arra sem érzek igényt, hogy egy ritka dolog birtoklásával a kevés kiválasztott közé tartozásomat érezzem. Pedig anyagilag megtehetném, csak egy kicsit kellene alakítanom a prioritásaimon.
A postban leírt kiszolgálás tényleg prémium, de hasonló helyzetben feszélyezve érezném magam, azon járna az eszem, hogy legyünk gyorsan túl a vásárláson és hadd menjek utamra. Sokkal jobban szeretem az olyan helyeket, ahol lazán, baráti hangnemben beszélgetünk, és így is szolgálnak ki.
"új termékeket is vettem már át, ahol nem, hogy prémium kiszolgálást nem, de még talán korrekt tájékoztatást sem nagyon kaptam..."
Ennek azért lehetett az oka az is, hogy annak a bizonyos terméknek az előállítási költsége és az eladási ára között kisebb volt a rés, mint az órád esetében.