Nem is esztimál, és a technológiába se szól bele, ez így is van rendjén. Viszont ő mondja meg, hogy milyen change kell, mi a business driver, mit tud a versenytárs. Ő diktálja, hogy mit kell megcsinálni, és főként: mikorra. Mert ő fizeti a zenészt, ezért ő kéri a dalt. Az egy dolog, hogy a csapat ezt hogyan, mikorra, és mennyi pénzből tudja megcsinálni, ha meg tudja csinálni.
Viszont a changes welcome kultúra pont azt mondja, hogy vagyunk annyira faszák, meg mindenféle eszközzel felszereltek, hogy lazán követjük a változásokat. Pedig eközben valójában a világ programozóinak többsége nem ilyen.
Viszont az agile manifesto készítői anno nem is az átlagfejlesztők voltak, szerintem ők sem gondoltak arra, hogy lesznek majd 6 hónapos programíró-iskolák meg két éves developer boot campek, és bizony, az onnan kikerülő embereknek kéne tudnia, hogyan kell tesztelhető kódot írni, hogyan kell refaktorálni, milyen refaktorálási minták vannak, amiket alkalmazni kell ahhoz, hogy az agilitás működjön. Ehhez viszont előtte éveket kell tanulni, vagy tapasztalni. Egyetemistákat belerakhatsz egy agilis projektbe, abból jó nem fog keletkezni.
Top-notch emberekkel persze ezek a dolgok természetesek, de a jelenlegi ütemben, amikor a programozók többsége kevesebb, mint 3-5 év tapasztalattal rendelkezik, ez csak álom.