Gondoltam, hátha utánanézel a vita előtt. ;)
Találtam egy anyagot. Igaz, ez inkább a zenekar mellett és közepén méricskél.
Meg azt is tudom, hogy az egyes hangszerek nem fázisban összegződnek. De azért a kürtre 155dB hangerőt írnak, ha "jó helyen" van a mikrofon. Meg hat kürt igen gyakran tűnik hangosabbnak, mint az egy. ;)
A 120-137dB ebből a forrásból származik.
A fenti hatásokat úgy vettem figyelembe a 3x zenakarnál, hogy a 9,5dB (helyesen 14,8dB loudness!!) helyett csak 10dB-t adtam a 120dB-hez és nem a 137dB-hez. Így ez egy jó nagy lefelé kerekítés.
a hallgatóságnak a fáj a füle
Nem. Mindössze kellemetlennek fogja tartani. A hangerő mellett a hatás hossza is számít.
A sugárhajtómű, orgona és zenekar helyett sokkal jobbat mondok: harckocsiágyú. Úgy gondolom, ez volt a leghangosabb hang, amit eddig hallottam. Egy nyitott megfigyelőtoronyból, miközben a tank 30m távolságban, jobbra lent volt. Megítélésem szerint a hangzás sokkal hifibb volt, mint bármilyen módon rögzített és bármilyen hangrendszeren lejátszott 1812 nyitány. Tudod, amelyikben az egyik hangszercsoport ágyú. Szóval egy lövés után sem lesz tartós vagy időszakos halláskárosodás, bár a hangerő jócskán meghaladja a 130dB-t.
Az orgonafelvétel készülhet a hallgatás helyéről (a templom főhajójából), de inkább túlmikrofonozzák legalább 4-6 mikrofonnal. A sípoktól néhány méter távolságra.
A -12dB-en azért rugózom, mert téves, és eddig nem ismerted el, hogy tévedtél.
Persze, mert nem tévedtem.
Pontosan ezt írtam: Jövőre meg 768kHz/32 bittel, de sem ez, sem az nem olyan biztos. ;)
Csak ezt a szmájli ellenére sem értetted. A CD a '80-as évek eleje óta létezik. Akkoriban még a stúdiókban sem volt 192/24, de még a DAT sem terjedt el. Ha CD-ről beszélsz, nem általánosíthatod olyan módon, amikor csak a jelen vagy a jövőben elérhető technológiákat veszed figyelembe. A CD régen is CD volt.
Ennek ellenére bárhogyan is készüljön a felvétel, a CD akkor is és most is legfeljebb 55dB dinamikát tud rögzíteni. Ami persze lényegesen jobb egy LP-hez képest, vagy legalábbis állandó a minősége és egyszerű szerkezetekkel azonos minőségben reprodukálható.
De mindennek nincs semmi köze ahhoz a teljesen téves állításodhoz, hogy a CD/digitális felvételek dinamikatartománya 45/55dB. Ez egész egyszerűen nagyon nincs így.
"Már csak az a kérdés, hogy vajon miért terveztek be zajcsökkentő eljárást, ha ekkora dinamikát értelmetlen rögzíteni?" Itt konkrétan mire gondolsz?
Ott is van az előző mondatokban: A koncerthez képest a felvételen a hárfa dinamikakompressziót "szenved", viszont szebben fog szólni. Egyes esetekben alkalmazható a pre-emhasis is.
Tudtam, hogy van ilyen, de jó ideig nem láttam. Aztán egyszer, talán valamilyen fuvolaverseny lehetett, egyszer csak kigyulladt a pre-emhasis led a lejátszón. Pont akkor, amikor a halk fuvolaszóló elkezdődött.
Erre írtam: a CD jel/zaj viszonya legfeljebb 90dB. Már ha 0dB, 1kHz színuszt szoktál hallgatni. ;)
A magyarázat egyszerű. A hang alap- és felhangokból áll. Természetes hangoknál - pl. hangszer - a felhangok amplitúdója egyenletesen esik. Ha a hangerő lényegesen alacsonyabb, akkor a felhangok hangereje még annál is lényegesen alacsonyabb. Tehát kis hangerőn a felhangokat sokkal kisebb bitszámon tudod csak ábrázolni. Ennél is egyszerűbben fogalmazva: Ami nagyobb hangerőnél még felhang, az kisebb hangerőnél sokkal nagyobb torzítású és zajú felhang lesz.
Ebből az a tanulság, hogy nem lehet kis hangerőt jó minőségben ábrázolni, legfeljebb nagyobb bitszámmal.
Ugyanakkor nincs gond a konstans nagy hangerejű rock felvételekkel, sőt gyakran az orgonafelvételekkel sem, mert az orgonán csak egyes regisztereknél létezik hangerőszabályzás.
Így aztán a 16 bites dinamikatartományból, ha legalább 8 biten szeretnél ábrázolni valamit, akkor marad 8 bit. A többit meg ki tudod számolni. ;)