Igazán jó a cikk. Igaz, hogy egyes hangszerekre 140dB-t is írnak. A példám meg arról szól, hogy Wagner úr közel megháromszorozta a zenekart. Egyelőre csak olyan táblázatokat találtam, ahol a szimfonikus zenekar 120-137dB hangos csúcsban. (Ne velem vitatkozz, hanem velük!) Gondolj bele, mekkorát szól egy megháromszorozott zenekar, ami ráadásul egy színpad alatti "csőben" játszik. Itt most bitekről beszélünk. Kit érdekel, hogy a karmesternek vérzik-e a füle. ;)
A hangfalam érzékenysége 90dB @ 1W, 1m. A maximális teljesítménye 100/300W - ha jól számolom 110dB @ 100W, 1m. Ez csak ennyit tud. Hallottál már 8000 sípos orgonát, amikor az összes regiszter fel van kapcsolva? Mert az egy kicsit hangosabban szól, de nem csak egy méterről. ;)
A -12dB-en ne rugózzál már ennyit. Inkább fogadd el, hogy létezik olyan felvétel, ami kommersz DAT-ra készült, és nem süketszobában. A könnyűzenei anyag minőségénél nem számottevő az a 2 bit. A korai CD-kre külön ráírták, hogy 18-20 bittel készült DDD felvétel. Ez a többlet nagyjából elegendő az utómunkálatok és a headroom eltüntetésére.
Szóval nem, nincs olyan, hogy 30..140dB-t kellene rögzíteni. Értelmetlen, senki se csinál ilyet.
Ez egy elég keményvonalas hangmérnöki hozzáállás! Ha bonyolult rögzíteni, akkor ne rögzítsük! XD
Persze ezzel a mentalitással a világ vájtfülűi egy csomó nagyszerű alkotásról lemaradnának. Hiszen a hülye zeneszerzők csak a zenével és a hangzással foglalkoztak, de soha a műszaki korlátokkal. ;)
A trükközés az más. A példámban a hárfát a technológia korlátai miatt nem lehet rögzíteni. Pedig a koncerten hallható, hiszen a fül felbontása nagyobb. Ekkor jön az a trükk, hogy a hárfát "túlmikrofonozzák" és külön sávra rögzítik. Az utómunkánál ezt a sávot nagyobb hangerővel keverik. A koncerthez képest a felvételen a hárfa dinamikakompressziót "szenved", viszont szebben fog szólni. Egyes esetekben alkalmazható a pre-emhasis is.
Már csak az a kérdés, hogy vajon miért terveztek be zajcsökkentő eljárást, ha ekkora dinamikát értelmetlen rögzíteni? Szerinted.