Azért az egy /etc/rc scriptes bughalmaz szerintem messze sz@rabb volt, mint a systemd-s unitosdi, és egy sysvinit is elég gyengén muzsikál függőségek kezelésében.
Az, hogy "asszimilálta a fél rendszert" az erős túlzás, ahhoz, hogy a futó és a létező szolgáltatások kezelése jól működjön (függőségek, ezerféle módon megírt vackok kiementeinek, álalpotainak kezelése, stb.) ahhoz elég sok dolgot kell a systemd hatásköre alá rendelni.
Hogy hányféle init rendszer van, azt nem kell bemutatnod, mondjuk úgy, volt néhányhoz szerencsém, az elmúl röpke közel harminc év alatt, amióta *nix rendszerek vannak a közelemben.
Eleinte nekem sem tetszett a systemd, elsősorban amiatt, mert rengeteg dolog változott, azonban amióta aktívan systemd-s rendszereket tutujgatok, és egyre jobban megismerem a hasnzálatát, működését, ez a véleményem alaposan megváltozott. A saját véleményem ilyetén változását ismerve, szívesen venném, hogy szerinted mi az, ami "koncepcionálisan rossz" a systemd-ben önmagában? Nem a sysvinit-es, illetve arra tákolt mindenféle lommal összehasonlítva (amit speciel a systemd-hez hasonlóan marhára nem ismerek/használtak jól a linuxos "fejlesztők", látva a rengeteg extragány scriptet, meg azt, hogy gyakorlatilag "elfelejtették" használni a futási szinteket (is)).