A bálnaf@sz hozzád képet porszemnyi...
"csak azért fordulnak elő a polcokon magyar termékek, mert multiék abban reménykednek, hogy az előbb említett két hátszél révén extraprofitra tehetnek szert" - nem, nem azért, hanem azért, mert nekik is az a jó, ha a szállítási költséget alacsonyan tartva tudnak megfelelő minőségű és mennyiségű terméket a polcon tartani, és eladni. Ha a magyarnak épp a szlovákiai olcsó UHT-tej a megfelelő termék (mert pár FT-tal olcsóbb), akkor azt fogják nagy tételben forgalmazni, mert hiába teszi ki a magyartejet 20%-kal drágábban, azt már _nem_ fogja megvenni a k.ra árérzékeny magyar vásárló, inkábbkevesebbet fog fogyasztani, ami a kereskedő bevételét és az állam adóbevételeit is lefelé módosítja, ami nem igazán jó dolog. Igen, sajnálatos módon a gyártók a minőség mellett az árral is versenyeznek, és akinek a terméke olcsóbban prezentálható a vásárlónak, azt fogják megvenni. Ahogy a magyar állattartó gazda sem a hazai gumicsizmát veszi meg a gazdaboltban 6789Ft/pár áron, hanem a kínait - fele annyiért. Ez van, lehet nem szeretni, de az embereknek a fogyasztásra szánható pénze véges, ergo az árak alapján is válogatnak.
"az alkalmazottak minimálbéren tengetése, a különféle csalások, az átcímkézések" bocs, de ez jelelmzően a cébéára igaz, nagyrészt most is. Érdekes módon a németeknél ezek a vevőátverős-dolgozószivatós magyarosch "trükkök" nem igazán merültek fel - arrafelé ugyani snem szokás. De a franciáknál sem... (Nem véletlen az sem, hogy a Cora-t az Auchan mögötti cégcsoportnak adták el végül, bár volt kormányhátszeles hazai kérője is...) Szóval ezek is azok a problémák, amiért nem vagyok hajlandó cébéába betenni a lábam.
Neked jó az, hogy bináris a dolog: vagy veszel és ezsel, vagy nem - másnak meg ez marhára nem jön be, mint ahogy az sem, hogy friss hentesárut heti kétszer vagy háromszor, legfeljebb 3-4 féléből (ebbe már a virsli (egyféle) és szafaládé (egyféle) beleszámolva) vásárolhat, ahogy sörből is csak a 2-3 félét veheti meg a hét mondjuk két napján, mert egyébként elfogyott, és maximum a kocsmában, 15-20% felárral kap.
A '90-es évek már a félig elvaduló érát jelentették, abból pláne nem kérünk, azóta hála az égnek sok oda nem illő "kereskedő" eltünk a süllyesztőben, bár az egykori lakótelepi ábécék, meg akortájt működő "bótok" maradványai (úgy épületben, mint berednezésben, kialakításban és dolgozói hozzáállásban) a cébéákban még fellelhetők - nem véletlen, hogy dőlnek befelé sorra...
Neked megfelel a cébéá szinvonala (aminek a profitjának a jelentős hányadából nem itthon lesz fogyasztás, bár ezt te vitatod, vagy inkább nem bírod megérteni), másnak meg nem, neked jó, ha sz@rt sóznak rád pirosfehérzöld szalaggal átkötve, másnakmeg picit magasabbak az igényei - te eltartod a cébéát meg a piacos kofákat, mások meg eltartják az Aldi/Auchan/Lidl/Tesco dolgozóit és beszállítóit, amiknek, mint korábban szó volt róla, jelentős része hazai termelő.
Ja, és a kezdetekkor egy apró probléma miatt nem voltak nagy tételben hazai termékek a polcokon: azt a minőségi és mennyiségi, valamint szállítási pontosságra vonatkozó elváráshalmazt, amit egy német vagy francia cégcsoport elvár a beszállítóitól, azt szinte egy hazai cég sem tudta teljesíteni. Nem véletlen, hogy az első években rengeteg beszállítóval dolgoztak együtt a láncok, mondhatni fehérneműcsere gyakorisággal váltották őket, hogy az otthonmegszokott minőséget tudják itt is produkálni a vásárlóik felé.
Egy ideje már összeállt az a beszállítói kör, akiktől a láncok nyugodtan vásárolnak, mert elérték azt a szintet, ami manapság mindenütt alapvető elvárás kéne, hogy legyen.