Az idő megszépíti az emlékeket. :-) Én a 90-es évek elejéről-közepéről ilyesmikre emlékszem:
Nem volt vírusirtó a gépek többségén. Ekkor még a gépek között az adatmozgatás sok helyen floppyn történt (ami így félig-meddig backup is volt), így egy vírus inkább csak kellemetlenséget okozott, hiszen legtöbb adat megvolt valamelyik floppyn. Eleinte a boot-vírusok voltak a legelterjedtebbek. Ezek általában floppyn „közlekedtek”, és a gépben felejtett floppyról bootolva fertőzték meg a gép boot szektorát. Ez ugyan kellemetlen volt, és a hozzá nem értés miatt sokszor pánikot okozott, de nem volt annyira veszélyes. A floppyn levő adatokat – akkor még – nem bántották, így az adatok nem vesztek el. Másrészt egy DOS újratelepítése elég gyors volt. Még egy XT-n is.
Ami „szép” volt a dologban: Mivel a gépeken nem volt vírusirtó, így amikor újra benne felejtették a fertőzött floppyt a gépben, akkor újra megtörtént a fertőzés. Viszont éppen ezért, az emberek többsége még rendszeresen floppyra mentette a fontos adatokat.
Aztán megjelentek a vírusirtók, amik vagy felismerték az új vírusokat, vagy nem. Közben a hálózatok is el kezdtek kiépülni, de internet még csak kevés helyen volt. Ennek az lett a következménye, hogy egy egész hálózatot meg lehetett fertőzni egyetlen gépről. Közben a boot-vírusok visszaszorultak, így inkább a ténylegesen kárt okozó változatok jelentek meg. Mivel akkor még sok helyen nem volt internet, a vírusirtók adatbázisának frissítése legtöbbször valamelyik számítógépes újság CD mellékletéről történt meg. Tehát havonta egyszer volt frissítés. Mivel a dolgozók rendszeresen bevitték a munkahelyre a szomszédtól/baráttól kapott floppykat, és kipróbálták a rajta levő programokat, így a vírusok sokkal gyorsabban terjedtek, mint az adatbázis frissítések. Tehát a víruskeresők eleve hátrányos helyzetből indultak.