Hát rád férne egy kissé szélesebb történelem ismeret a korszakból, mint ami rád ragadt... tudod, az a helyzet, hogy a 19. században a magyar külpolitika pont ugyanott toporgott és acsarkodott, ahol éppen ma is topog és acsarkodik... nem annyira kényelmes szembenézni a tükörrel, de Kossuth és társai tahó viselkedése eléggé sokat segített abban, hogy a magyart kellően megutálják a környező országok, pláne ugye, hogy a magyar bizony kisebbség volt a hajdani nagy Magyarország népességét tekintve és nem igazán volt jó nem magyarnak lenni akkoriban.
Ez ágyazott meg Trianonnak. Tessék korabeli újságcikkeket olvasni, esetleg az 1900-as évek környékéről javaslom Adyt és Mikszáthot, remek flekkeket írtak a témában, a MEK-en elérhetőek az írásaik... és ugyanez folytatódott a két világháború között, csak nagyobb intenzitással. Nem úgy van az, hogy a magyart ok nélkül bántották, volt oka, csak ezeket az okokat nem igazán tanították, mert nem hazafias dolog híres emberekről megtudni sok-sok előnytelen történetet.
És ezzel nem azt mondom, hogy a környező népeknek ne lett volna vaj a füle mögött, ők is pont ilyenek voltak, mitől lettek volna mások? Csak egyszer kurvára szembe kellene nézni azzal minden nemzetnek, hogy 100-150 éve a Kárpát medencében senki nem volt ártatlan, tele volt ez a hely régről megörökölt rosszabbnál-rosszabb ok-okozati láncokkal és régről felhalmozott sérelmekkel, amelyekre egyre rosszabb és rosszabb válaszokat adtak az államférfiak és ezek a rossz válaszok oda vezettek, ahova vezettek.
A közös ellenség mindig sokkal könnyebb csoportképző erő, mint a közös cél. És közös ellenséget mindig sokkal könnyebb propagandával kijelölni, mint egy közös célt. Ezért könnyű azt üvölteni, hogy "vesszen Trianon" és ezért nincs semmi épkézláb és hosszú távon működő terv arra, hogy mivel lehetne rendezni ezt a helyzetet. Gondolom neked sincs semmi épkézláb terved, csak a hangoskodásig jutottál el, mint annyian mások is, akikkel beszéltem erről a témáról...