"az SLA nem jelent semmit. A szolgaltato vallalja es ha nem teljesiti, lenyegeben akkor sincs semmi, a szolgaltatonak siman *megeri* arra jatszania, hogy megszegheti."
Az ügyfél szemszögéből nézve milyen reális megoldást látsz erre? Vigye le a szolgáltató vállalt SLA-t (pl. 90%-ra), és növelje a vállalt hibaelhárítási időt (pl. 96 órára)? Vagy vállalja a szokásos 99,5-99,7% között és 6-14 órával, de minden előfizetőhöz építsen minimum két, független nyomvonalú kábelt?
Az előbbi azt jelentené, hogy a markoló ugyanolyan valószínűséggel jönne, azonban nagyobb vagy többszöri hiba előfordulásakor előfizetőként kisebb eséllyel lennél jogosult a kötbérre. Egyúttal azt is jelentené, hogy ha nem kábelszakadás az ok, hanem például egy központi konfigurációs hiba van, akkor azzal már nem is kellene annyira sietnie a szolgáltatónak, hiszen a gyengébb SLA-ba sokszorosan bele fog férni.
A második azt jelentené, hogy a markoló által okozott problémát jó eséllyel kivédted, ellenben a költség legalább kétszeres lesz, ez pedig jóval drágább szolgáltatást eredményezne (a második nyomvonal hosszabb, ekkor már az ügyfélhez is más CPE kell, a központi berendezések is duplázódnak stb.).
De ez máshol is így működik. Ha a szél elszakítja az elektromos vezetéket, és emiatt áramszünet lesz nálad, az áramszolgáltató sem fogja megtéríteni azt a károd, hogy elveszett a két órája szerkesztett dokumentum, és majd újra kell kezdened, vagy hogy a sarki fűszeres ekkor nem tudott eladni. Vagy ha csőrepedés miatt nincs víz, és az autómosó emiatt nem tud mosást vállalni. Arról pedig nem is beszéltünk, hogy nem csak hibák lehetnek, hanem kiértesített tervezett karbantartások is.
"Igy igen, az ugyfel vagy felkeszul vmi modon a helyzetre, vagy reszkiroz es nyeli a bekat. A hogyan es a mennyire reszben penzkerdes."
Tényleg érdekelne, hogy előfizetői szemszögből melyiket tartanád jónak, vagy van-e rá egy - reális - teljesen más javaslatod.