Önmagában. Az, hogy van egy külső esemény, asszony félrekúr, melóból kirúgás, egyéb sikertelenség etc. és valamivel be akar kábulni az adott személy, hogy a valóságtól elszakadjon, az a személy sara, nem az adott szeré. Ha holnap szándékosan keresztülhajtok valakin a zebrán, akkor a felelősség az enyém, nem a járműé, vagy annak gyártójáé.
Vannak szerek amik során törvényszerűen előbb-utóbb, de inkább előbb bekövetkezik az izolálódás, ilyenek a benzodiazepinek vagy a keményebb ópiátok. Ezek ugyan nagyrészt egészségügyi célokra legálisak, de emellett kőkeményen kontrollálva vannak, ugyanis kulturált keretek közötti kikapcsolódásra alkalmatlanok. Hiába ül össze egy asztaltársaság, mindenki bedobja az 5 mg Frontint aztán vége a bulinak, mindenki betompul és elmerül a saját világában vagy keményebb kábultság esetén abban sem, csak zombiként ül.
Ez a jelenség itt például törvényszerű. Fűnél, alkoholnál nem.
Ráadásul a kannabisz fő pszichoaktív hatóanyaga a THC ugyanabban a kategóriában képviselteti magát, mint az alkohol. A főbb tünetek is megegyeznek a kettő között: alacsony vérnyomás (ezért nem a THC, hanem a CBD felel), lelassult reakcióidő, fellazult izmok, szedáltság, csökkent figyelemkészség, dózis növelésével arányosan torzuló látás, megnövekedett fájdalomküszöb, gátlások oldódása, indokolatlan röhögcsélés.
Az indokolatlan vihorászás kivételével mindenben intenzívebb hatás érhető el az alkohollal. Lényegében bármilyen kognitív, fizikális tünetet vonatkoztatunk a fűre, az a legtöbb esetben hatványozottan igaz az alkoholra. Mindössze fűvel nem tudja az ember annyira szétcsapni magát, nem tudja kiütni magát és nem tud mérgezést elszenvedni. Valamelyest egy garancia a kannabisz arra, hogy az ember biztonságosan narkózzon, bármilyen nevetségesen is hangzik.
Nyilvánvalóan nem ezért megy a legalizációs hullám, ahol éppen megy, hanem a kannabisz köré épített ideológiák, világnézetek miatt, meg lázadozhat az ember pár sort. Legalábbis szerintem.